Baj 2765 lakosú község a Gerecse nyugati oldalán, Tatától keletre, 5 kilométerre fekszik. Baj határában bronzkori települést tártak fel, s a kelták is laktak errefelé. A középkorban a falut 1408-ban említi először oklevél. A török időkben többször is elpusztult, de a XVIII. században újra betelepült. Már ekkor is szőlőműveléssel foglalkozott a lakosság, boraik híresek voltak.
A római katolikus temploma 1671-ben már állt. Fellner Jakab 1764-ben, 1772-ben és 1774-ben megkezdte javítását, illetve átépítését, de ezt csak halála után 1793-1796 között fejezte be Gött Antal. A templom homlokzatán hegyes sisakú torony emelkedik; vörös márvány keretezésű kapuja felett ablak nyílik, triglifes díszű főpárkányán, háromszögű oromzat látható. Belső tere egyhajós, egyenes szentélyzáródással. A szentély előtti kupolán a XVIII. századból származó, erősen megújított Szentháromság-freskó található.
A helység nevezetessége a Nagypince, mely 1754-ben készült az Esterházy család számára. Építője ennek is Fellner Jakab volt. Nagyon érdekes a nagyméretű, boltozott középtér. Itt található az ország legnagyobb óriáshordója, a tölgyfából készült úgynevezett Rákóczi-hordó. A 748 hektoliteres hordó arról kapta a nevét, hogy homoklapját II. Rákóczi Ferenc faragott portréja díszíti.

Dunaalmás 1517 lakosú határközség Komárom-Esztergom megyében a Gerecse lábánál, a Duna jobb partján terül el, Tatától 12 kilométerre, északkeletre a 10-es főközlekedési út, valamint a 4-es/Esztergom- Komárom/ vasútvonal mellett. A község földrajzi fekvése rendkívül kedvező. Bél Mátyás írja:
“… a falu elnyújtva fekszik ama szőlősdomb és a Duna között, amelyek szinte ránevetnek egymásra, de szűk a köz, amely a folyó és a domb közé beékelve befogadja.” A Duna a vízi közlekedést biztosítja. Éghajlata kellemes, enyhe és páradús. A levegő tiszta. A Gerecse Dunára néző lejtőit szőlők és gyümölcsösök borítják. Innen letekintve a nagy folyamra a látvány lenyűgöző és megnyugtató. Dunaalmás ősidők óta lakott hely. A település földje már az őskorból is szép számmal őrzött meg leleteket. A római légiók által működtetett kőbányához vezető Kőhordó út egy részlete ma is látható. A honfoglaló magyarok már a X. században megtelepedtek a községben. Első írásos említése Szent László uralkodása idején, 1094 körül történt. A török idők emlékét őrzi a református templom kertjében található emlékkő, melyet a 1606. november 11-én Zsitvatoroki béke aláírásának tiszteletére állítottak. Mária Terézia 1751-ben látogatott a faluba, mivel Mikovényi Sámuel felhívta figyelmét a forrás gyógyító hatására. Ez a gyógyvíz alapozta meg az 1930-as években Dunaalmás üdülő jellegét A kéntartalmú gyógyvizű strand az 1980-as évekig a falu fő vonzerejét jelentette. A XX. század közepétől a gyönyörű panorámájú domboldalon gomba módra nőttek ki a nyaralóépületek. A tulajdonosok nagyobb része a faluból elszármazott család, “mert ez a föld fogva tart, nem ereszt.” A környező bányák működése miatt elapadt a strandfürdőt tápláló kénes forrás. Az üdülőtulajdonosokat s a víz szerelmeseit mégis itt tartják a gyönyörű erdei utak, a sziget, a Duna-part és a kristálytiszta levegő. Reményt ad arra, hogy ismét visszatérjen a község régi fénye, hiszen ismét feltört a híres gyógyforrás vize.
A község művelődéstörténetének meghatározója Vajda Júlianna, Csokonai Vitéz Mihály szerelme és múzsája. A főutcán álló Csokonai Művelődési Házban 1971-ben Dr. Ferenczy Miklós orvos-író emlékszobát hozott létre. Az irodalmi emlékhelynek szánt szoba később néprajzi, helytörténeti anyaggal is bővült. A szomszédos parkban 1966-ban állították fel a költő szobrát. Lilla sírja az irodalomkedvelők zarándokhelye a templomdombon, a temetőben található.
A településnek jelentős egyháztörténeti múltja is van. Már 1213-ban a Pannonhalmi apátság bencés templomot és kolostort építtetett itt. Ezt 1529-ben a törökök elpusztították. A községbe 30 év múlva református családok települtek, akik a romos templomot kijavították és birtokba vették. A mai templom a régi helyén 1894-ben épült eklektikus stílusban. Mellette az iskola udvarán a kolostor romjai láthatók, alattuk római kori falakat tártak fel. A templom mellett került napvilágra a római fürdő is, maradványait azonban betemették.
A Duna fölé magasodó domboldalon áll a település barokk stílusban épült római katolikus temploma. Maga az épület és annak berendezése is műemlék jellegű. A római katolikus templom barokk stílusban, 1754-ben épült. Homlokzati tornya van, kapuszárnyai egykorúak az épülettel. Hajója dongaboltozatos, a nyolcszög három oldalával záruló szentélyt félkupola fedi.
A templomdombon található a temető, valamint három emlékmű: a Dunaalmás fennállásának 900. évfordulójára készült emlékkő, a Honfoglalás és az államalapítás emlékműve, valamint az 1956-os forradalom hőseinek magasba nyúló kopjafája. Az utóbbi években hagyományteremtő esemény színtere a templomdomb. December 20-án a középkori szokásokhoz hasonlóan a lovak és a lovasok áldására kerül sor és élő betlehemet állítanak fel.
A sétánkat zárjuk a Milleniumi év tiszteletére készült vörös márvány emlékműnél, amely az 1849. augusztus 3-án a községben zajlott Almási csata emlékét idézi. Ez az ütközet az 1948-49-es szabadságharc egyik fontos, győztes csatája volt.

Dunaszentmiklós 415 lakosú község Tatától 8 kilométerre, északkeletre fekszik.

Kocs 2655 lakosú község Tatától 10 kilométerre, délnyugatra fekszik. Alighanem a Kosból származik a település neve, amit egy korai pecsétnyomó ábrája látszik hitelesíteni. A község mai területén római település nyomát tárták fel. Még ismertebb az itt feltalált könnyű kocsi szekér, amelyet 1518-ban írtak le először, s amely Kutschéra stb. változva több nyelvben ma is kocsit jelent. A török pusztítások után Esterházy József birtoka lett.
Barokk katolikus plébániaháza műemlék jellegű, a volt barokk kúria átépítése után klasszicista külsőt mutat.
Érdekessége Corvin Mátyásról elnevezett keserűvíz-forrása volt.

Naszály 2248 lakosú község Tatától 8 kilométerre, északra fekszik. Neve szláv eredetű. A török kor után Esterházy-birtok ez is, Grébicsen szeszgyáruk üzemel. Az ugyancsak a faluhoz tartozó Billegpuszta ismert búcsújáró hely volt.
Itt látható a volt Esterházy-kúria műemlék jellegű barokk épülete, a temetőben szép XIX. századi klasszicista síremlékek.
A közeli Naszályi-halastavak természetvédelmi szempontból értékesek: madárviláguk érdemel figyelmet.

Neszmély 1444 lakosú határközség a 10-es főközlekedési út és a 4-es/Komárom-Esztergom/  vasútvonal mentén, a Duna-partján, Komáromtól keletre, Nyergesújfalutól nyugatra 17-17 kilométerre fekszik. Neve szláv eredetű. Régészeti leletei közül legjelentősebbek a római kori anyagok. A Duna melletti forgalmas kereskedőúton hosszú ideig vámhely volt. Legnagyobb nevezetessége évszázadokon keresztül a bora, amelyet a rajnaihoz szoktak hasonlítani. Szőlőművelése a Meleges-hegyi pincében újraéledőben van. 1991. május 15-étől önálló község, előtte az 1977-ben alakult három községből álló, Neszmélyből, Dunaalmásból, Dunaszentmiklósból álló Almásneszmélyhez tartozott.
A református templom a XV. században épült gótikus stílusban, fal övezi. Eredetileg bencés apátsági templom volt, majd a török időkben dzsámiként használták. A XVIII. században megújították. A templom vaskos tornya a homlokzat előtt áll; alsó része a három lőrésablakkal az építés korából származik, felső része és hagymasisakja pedig a XVIII. századból. A nyolcszög három oldalával záruló, támpillérekkel erősített szentélye, gótikus, déli előcsarnoka viszont új.
A helység nevezetessége a Király-kút, mely XV. századi; a hagyomány szerint Albert király dinnyeevés után ivott vizéből, s ezért halt meg.
A közeli Vár-hegyen várrom található. A négyszögletű torony maradványaival, árokrendszerrel körülvett építmény talán Zsigmond király vadászkastélya volt.

Szomód 2007 lakosú község Tatától 3 kilométerre, északkeletre fekszik. A XVIII. századi német betelepítések során lakosságának nagy része németajkú lesz.
Barokk templomát Fellner Jakab tervezte, műemléki jellegű Nepomuki Szent János szobra, ugyanígy az ide tartozó betlehempusztai erdészház és melléképületei.

Tardos 1633 lakosú község Tatától keletre, 11 kilométerre fekszik. A település a tardosi vörös kőre - márványra - épült, amit már a rómaiak is fejtettek. Mátyás király kőfaragói is szívesen használták a római kori úton szállított kőtömböket, amelyek egy részét a budai és a visegrádi palotába építettek be. A magyar márványt a carraraival együtt emlegették egy időben.
Katolikus temploma barokk, műemlék jellegű.

Tata 24602 lakosú városa az M1-es autópálya mentén Tatabányától 15 kilométerre az 1-es/Rajka- Hegyeshalom- Budapest/ vasútvonal mellett fekszik. A környéke a régészeti adatok alapján, már a kőkor előtt, az őskorban is lakott terület volt. A római birodalom egyik legfontosabb táborának, Brigetio lakói a tatai források vizét vezették el házaikhoz. A középkor kezdetén eddigi ismereteink szerint négy templom állt a város jelenlegi területén. Nagy Lajos király idején megkezdődött a vár építése. Politikai, diplomáciai jelentősége és tekintélyének súlya ekkor európai viszonylatban is ismertté tette Tata nevét. A német-római császár, fényes uralkodók, fejedelmek és követségek találkoztak Tatán, nagy jelentőségű tárgyalások színtere volt a város. A tatai vár épülete kiemelt műemlék, amely 1397-1409 között épült egy a vízzel és mocsarakkal körülvett sziklamagra. Luxemburgi Zsigmond és Mátyás Király idejében élte fénykorát, mint királyi nyaraló kastély majd az őt követő uralkodók számára is kedvelt tartózkodási hellyé vált a Tata környéki, még ma is vadban gazdag vidék. 1510-ben még országgyűlésnek is helyt adott a város. A török háborúk idején, valamint a Bocskai és Rákóczi szabadságharcban a komáromi vár előváraként jelentős szerephez jutott Tata osztályrészéül. Gróf Eszterházy József 1727-es birtokba lépése fordulópontot jelentett a város jövőjének, fejlődésének szempontjából. Az Eszterházyak családi hagyományai, a művészetek és a kultúra iránti érdeklődésük, széleskörű kapcsolataik és anyagi lehetőségeik számottevően hozzájárultak a helyi ipar kialakulásához, a céhek megtelepedéséhez, a meghitt környezetbe illő városkép megteremtéséhez. Kiváló érzékkel választották ki a kor vezető szakembereit, művészeit. Mikovinyi Sámuel nevéhez fűződik a vadvizek elvezetése, a Nagy-tó halászhatóvá tétele, a Cseke-tó mai formájának kialakítása és a malmoknak vízienergiát szolgáltató patak-csatorna-ér hálózat szabályozása. Az Eszterházyak által  kialakított Cseke-tó, melyet koszorú alakban vesz körül Magyarország első angolkertje, a XIV. századi eredetű kápolna dombon, tövében a messze földön híres Geológiai Múzeummal, remek kikapcsolódást, pihenést nyújt az ide látogatók számára. Az Esterházyak nyomdokaiban volt olyan időszak, amikor is 20 istállót tartottak fent a helyi lótenyésztők. Még ma is rendeznek díjugrató versenyeket a XIX. században létesített akadálypályán. Tata neve egybeforrott a honi lovas történelemmel. A város barokk arculata Fellner Jakab építész munkássága nyomán bontakozott ki. Az 1767-ben indult tatai majolikagyártás ismét európai rangra emelte a város nevét. A XIX. század folyamán számtalan gyár, üzem létesült, s ezek mellett továbbra is működtek a város szélmalmai. A XX: század első évtizedében igencsak megélénkült a vendégforgalom: a szabadtéri színpad, a kávéházak, a tavak és források ide vonzották a főváros pihenni vágyó közönségét, a tehetősebbek villákat építettek a tó partján. A város további fejlődését segítette Tata és Tóváros 1939-es egyesítése. 1954-ben Tata hivatalosan is városi rangot kapott. A közigazgatásilag Tatához tartozó Agostyán határában fekvő arborétum valóságos gyöngyszeme a gerecsei tájnak.
Tata épített és természeti környezete, polgári hagyományai, egyaránt arra predesztinálják a várost, hogy idegenforgalmi lehetőségei kiaknázásával alapozza meg hosszú távú fejlődését. A tóvárosi városrész főterén található nyolcszögletű Óratorony, valamint a Kapucinus templom és a rendház. A Cseke-tavat körülvevő Angolkert rejti a szabadtéri színpad szomszédságában álló barokk Kiskastélyt és a romantikus Műromokat. A környék német nemzetségi hagyományainak tárgyi emlékeit a Nepomucenus malomban kialakított Német Nemzetiségi Múzeum őrzi. A 230 hektár kiterjedésű Öreg-tó partján emelkedik a várpalota épülettömbje. Itt kapott helyet a település történelmi és művészeti értékeit bemutató Kuny Domonkos Múzeum. A Váralja utca dísze Schwaiger Antal Nepomuki Szent János szobra. Az Öreg-tó tatai partján fekvő Kastélypark nevezetessége az Eszterházy- kastély. A tatai városrész főterén, a Kossuth téren magasodik a későbarokk építészet egyik jelentős műve, a Plébániatemplom. Ugyancsak e téren található egy újabb Schwaiger Antal alkotás, a Maria Immaculata szobor. A Hősök terén álló egykori Zsinagógában kapott helyet a Görög-Római Szobormásolatok Múzeuma: A város egyik legtöbbet fényképezett nevezetessége a Kálvária-domb, a tetejére épített barokk kápolnával és Golgota szoborcsoporttal. A domb lábánál fekszik az Európában egyedülálló értékű és érdekességű Geológiai Természetvédelmi Terület. Az 1930-ban épült Sörétöntő toronyból gyönyörű kilátás nyílik a városra.
Az agostyáni római katolikus templom 1806-ban épült. Jelentős emléke a rokokó fa Madonna-szobor.

Vértestolna 533 lakosú község Tatabányától 14 kilométerre, keletre fekszik. Valószínűleg vámszedő hely volt valamikor: oklevélben 1247-ben Tholmának említik először. A török hódoltság után würzburgi németek telepítik újra, máig nemzetiségi faluként tartják nyilván.
Jellegzetes, fatornácos házaiból látható még néhány. Katolikus temploma műemlék jellegű, berendezése XVIII. századi barokk és rokokó. Ismert építészeti emléke még a Mária-kápolna 1812-ből.

Gyermely 1294 lakosú község Bicskétől 14 kilométerre, északkeletre fekszik.
A római katolikus templom XV. században, gótikus stílusban épült, később 1749-ben, barokk stílusban átépítették.

Héreg 1042 lakosú község Tatabányától 12 kilométerre, északkeletre fekszik.

Környe 4341 lakosú község a 12-es/Felsőgalla-Tatabánya-Oroszlány/ és 13-as/Pápa-Tatabánya/ vasútvonalak mentén, Tatabányától nyugatra, 5 kilométerre fekszik. Az őskorban is lakták, római kori neve Quirinium volt, ami minden valószínűség szerint jelentős méretű települést takart. A középkorban előbb Geszteshez majd Gerencsérvárhoz tartozott, a XVIII. században Esterházy József az elűzött protestánsok helyére katolikus németeket telepített.
A római katolikus templom 1750-ben, barokk stílusban, Fellner Jakab tervei szerint épült. A felújított műemlék jellegű épület mellékoltára a XVIII. századból való.

Szárliget 2146 lakosú község Fejér megye északi részén, az 1-es/Rajka-Hegyeshalom-Budapest/ vasútvonal mentén, Tatabányától 8 kilométerre, délre fekszik. Szárliget a XIX. század elején a tatai Esterházy-család birtoka volt.
A falu 1993-ban felszentelt temploma a közös akarat és a „tisztes ipar” összefogásának példája.

Szomor 1092 lakosú község Bicskétől 10 kilométerre, északkeletre fekszik. Római kori településre épült: az itt talált római kocsi ma a Nemzeti Múzeumban látható. A török időkben elpusztult lakosságot a földbirtokos betelepített németekkel pótolta.
Katolikus temploma gótikus eredetű, ma a késő barokk stílusjegyeket mutatja, műemlék jellegű épület.
Említendő még copf stílusú katolikus kápolnája.

Tarján 2815 lakosú község Tatabányától keletre, 10 kilométerre fekszik. A honfoglalás kori magyar törzsnévből származtatja nevét: ma többségében németek lakják. A település melletti Somlóhegyen még megtalálhatók középkori várának maradványai.
A római katolikus templom 1783-ban, copfstílusban Fellner Jakab tervei alapján épült. Benne barokk freskók láthatóak.
A református temploma késő barokk, műemlék jellegű, ahogy Szentháromság szobra is.
A Szent Rókus-szobrot 1866-ban a kolerajárvány emlékére állították.

Tatabánya 72473 lakosú város az 1-es főközlekedési út, az M1-es autópálya, valamint az 1-es/Rajka- Hegyeshalom- Budapest/, a 12-es/Felsőgalla- Tatabánya – Oroszlány/ és a 13-as/Tatabánya- Pápa/ vasútvonalak mentén Győr és Budapest között majdnem félúton fekszik, Komárom-Esztergom megyeszékhelye. Számos régészeti lelet bizonyítja, hogy ezen a területen már a őskőkorszak középső és felső szakaszában  élt itt ember. Gazdag leletek kerültek elő a térségben a bronz-, a kelta-, az avar- és a honfoglalás korából is. A monda szerint a Honfoglaló magyarok Szvatopluk morva fejedelem felett arattak győzelmet Bánhida határában. Az oklevelek először Galla falut említik 1251-ben, de Bánhida volt a legjelentősebb, mely a középkorban városi rangot is kapott. A török hódoltság ideje alatt a települések elnéptelenedtek. A XVII. században népesültek be újra, a terület gazdái gyakran változtak - Zichyek, Csákyak, Krapf család, még végül az Esterházy uradalom része lett. Esterházy József hívására 1723-ban katolikus németek, majd később katolikus szlovákok települtek be. Nagy változást jelentett az első szénlelőhelyek feltárása, melynek eredményeképp 1896-ban nyitották meg az első, Eszterházy- aknát. A bányásztelepülés a XX. század első harmadában Magyarország legdinamikusabban fejlődő körzetévé vált. A gazdasági fejlődés hatására itt jelentős nehézipari központ alakult ki. Az elődközségek (Alsógalla, Felsőgalla, Bánhida, Tatabánya) egyesítésére 1947-ben került sor: a települést Tatabánya néven várossá nyilvánították. A térség életében döntő változást a szénbányászat megindulása jelentett. 1902-ben alakult meg a bányatelepen Tatabánya község. A bányászat és a hozzákapcsolódó üzemek gyökeresen megváltoztatták a település életét. Tatabánya 1945 után az ország szénbányászatának és nehéziparának egyik központja lett. A város 1950 óta az akkori Komárom, ma Komárom-Esztergom megye székhelye, 1991 óta megyei jogú város.
Az országban az 1990-es években bekövetkezett társadalmi-gazdasági változások hatására, illetve azokkal párhuzamosan a város gazdasági szerkezete is megváltozott. A korábban vezető iparágak a szén-, bauxit- és kőbányászat, a cementgyártás, az alumíniumipar, az építőipar ma már megszűntek vagy kisebb jelentőséggel bírnak. Az ipar területén jelenleg -a korábbi nagy iparvállalatok helyett kisebb létszámot foglalkoztató- a régi tevékenységi köröket részben megtartó, a piac változásaihoz dinamikusabban igazodó utódvállalkozások jellemzőek. A gazdaságfejlesztési munka eredményeként pedig megjelentek a külföldi befektetők a városban.

Várgesztes 490 lakosú község Tatabányától 14 kilométerre, délnyugatra fekszik.
A gesztesi vár valószínűleg a XIV. század elején épülhetett.

Vértessomló 1295 lakosú község Tatabányától 7 kilométerre, nyugatra fekszik. A középkorban a tatai várhoz tartozott, a törökdúlás idején elpusztult, később az Esterházyak németekkel telepítették be: lakosságának nagy része ma is németajkú. Lakossága barnakőszén fejtésével foglalkozott az 1750-es évektől.
Látványossága katolikus műemléktemploma, illetve a közelben emelkedő gótikus vár, Vitány vadregényes romegyüttese, amely mintegy 70 hektáros parkerdő közepén bújik meg.

Vértesszőlős 2862 lakosú község, Tata és Tatabánya között az 1-es főközlekedési út és az 1-es/Rajka-Hegyeshalom-Budapest/ vasútvonal mentén fekszik.
Római katolikus temploma 1747-ben épült.
A település közelében talált európai jelentőségű régészeti leletet, egy félmillió évvel ezelőtt élt előember telephelyét és csontmaradványait, szabadtéri múzeumban mutatják be.

Bokod 2251 lakosú község a 13-as/Pápa-Tatabánya/ vasútvonal mentén, Oroszlánytól 5 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Dad 1088 lakosú község a Vértes északi lejtőjén, a 13-as/Pápa-Tatabánya/ vasútvonal mentén, Oroszlánytól 7 kilométerre, északnyugatra fekszik.
A római katolikus temploma Fellner Jakab műve. 1779-ben kezdték építeni, de csak a művész halála után, 1784-ben fejezték be. Hegyes gúlasisakkal fedett tornya a homlokzat előtt áll, amelyet copf vázák díszítenek. Az egyhajós belső teret csehboltozat fedi. Félkörívben előreugró orgonakarzatát két pillér tartja. Copf főoltárának képe: Szent István felajánlja Magyarországot Máriának, a háttérben Pannonhalma képe látható.
A református temploma 1748-ban épült barokk stílusban, homlokzat előtti toronnyal. 1786-ban és 1895-ben átalakították. A rokokó szószék XVIII. századi szép munka.
A kétnyílású barokk kőhidat Fellner Jakab építette 1773-ban.

Kecskéd 1921 lakosú község a 12-es/Felsőgalla-Tatabánya-Oroszlány/ és a 13-as/Pápa-Tatabánya/ vasútvonalak mentén, Oroszlánytól 6 kilométerre, északra fekszik.

Kömlőd 1153 lakosú község Tatától 14 kilométerre, délnyugatra fekszik. Neve vitatott eredetű: van, aki a komló növénynévre, más a kémlelő  „kém” szóra vezeti vissza. A falu egy ideig Gesztes várához tartozott.
Jeles szülötte Pálóczi Horváth Ádám, XVIII. századi református költő, dalgyűjtő.
A XVIII. századból való műemlék jellegű épülete barokk lelkészlakja, református temploma, benne rokokó szószékkel, copf keresztelőkúttal valamint a Hugonnay -kúria klasszicista épülete.

A város az M1-es autópályától 12 kilométere fekszik a Vértes hegy lábánál. A helységet érinti a 12-es/Felsőgalla- Tatabánya- Oroszlány/ vasútvonal. Oroszlány amely nevét és címerállatát a legenda szerint az egykori várát őrző két kőoroszlánról kapta  1938-ban még 1500 lakosú község: az itt fölkutatott jó minőségű szénmezők azonban új dimenziókba emelik. A bányászkodás és az energetikai ipar mára 20284 lakosú várost, egy kisrégió természetes központját teremtette meg. Hetvenhat négyzetkilométernyi területén - melynek közel fele erdő, természetvédelmi terület - együtt vannak egy kisváros kellékei.
A település neve Oroszlánkő, Oroszleány, Oroszlán, Oroszlány, és birtokosai: a Csákoktól az Eszterházyakig változtak az idő folyamán. Az Árpád-házi királyok gyakran vadásztak a Vértesben, s olyankor nyugalmat leltek Szentkereszt és Gerencsérvár falai között. Kristó Gyula Csák Mátéról szóló könyvéből tudjuk, hogy a Vértes hegység a X. század végén az egyazon őstől származó Csákok szállásterülete volt. A nemzedékek során sok ágra szakadó Csákok egyik összetartó kötelékét az a vértesszentkereszti monostor jelentette, amely ma Oroszlányhoz tartozik. A hatvanas években végzett ásatások igazolták, hogy a mostani romos templom építését megelőzte egy korábbi, a XII. században már ismert szentegyház. Ennek pontos építési idejét nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy a helyére épült, ma is joggal csodált templomot a Csák nemzetségből származó Ugrin építette. A templom bejáratát a Csákok címerállata, egy kőből faragott oroszlán díszítette, éppen úgy, mint a közeli várét: “Rege szerint nyerte e hely jelenlegi elnevezését az itt magaslaton hajdan álló Oroszlánkő nevű várról” — írta 1864-ben a helynévgyűjtő Pesty Frigyesnek Czabik István helybéli jegyző — “melly várnak kapuja fölött két kőből faragott oroszlán állott”. A helyi hagyomány szerint a kis erődítmény a régi falu központjában, az egykori Burga utca közelében emelkedő dombon állt, de a műemléki irodalomban múltja összemosódik a közeli, ma Csáki várként ismert rom történetével. 1701-ben az Eszterházy Antal által aláírt és jóváhagyott telepítési szerződés Oroszlánkő pusztát említi, igazolva a vár és az új telepítésű község azonos helyszínét. A mai település folyamatos története voltaképpen ettől az időponttól számítható. Az első telepesek közül háromnak a nevét is ismerjük: „Kubicza Mártony, Kubecska Márk és Takács Mártony” ahogy az említett szerződésben szerepel. A telepítés után a falu lassan fejlődött: 1715-ben 19 jobbágyot és 12 zsellért írtak össze, 1724-től már az egyházközség anyakönyvét is vezették. Oroszlány a XVIII-XIX. századi történetét megismerhetik az érdeklődők Gyüszi László 1988-ban megjelent kiváló könyvéből. A szerző megismertet bennünket az írtásfalu gazdaságával, az itt lakók küzdelmes életével. A hagyományos állattenyésztés és növénytermesztés mellett az oroszlányiak kénytelenek voltak más módon is megélhetést keresni. A kínálkozó lehetőségek közül hármat érdemes kiemelni. A fakitermelés, a famunka nem volt ismeretlen az erdős vidékről idetelepültek számára. Ismeretes, hogy a szlovák vándorárusok kész és félkész fatermékeikkel járták az országot. A régi oroszlányiak emlékeznek még a Hamuház dűlőre. Ez a név is egy régi kiegészítő iparágra emlékeztet. Főleg a XVIII., de még a XIX. században is jelentős foglalkozás volt a hamuzsír-készítés. Ez a növények elégetése után, azok hamujából nyerhető fehér, kristályos, lugos kémhatású anyag fontos szerepet töltött be az üveggyártásnál, szappanfőzésnél, vászonfehérítésnél, gyógyszerek készítésénél, de az oroszlányihoz hasonló savanyú hatású hegyvidéki földek trágyázására is használták. 1756-ban Komárom megyében 4 helyen, köztük Oroszlányban, 16 kazánban 765 mázsa hamuzsírt termeltek. A harmadik, az oroszlányiakat híressé tevő foglalkozás a mészégetés és mészfuvarozás volt. Amikor a közeli Császárt az Eszterházy család szerezte meg, az ottani lakosságot “az uradalom rászorította arra is, hogy a négy halastóhoz vezető csatornákat ássa meg […] továbbá a helyben építendő birkaakolhoz Szákról 30000 téglát, Oroszlányból 6 kemence meszet hozzon”. A meszesek messze földre elkényszerültek, hogy árujukért gabonát, élelmiszert cseréljenek. Mindezek a gazdasági tevékenységek csak annyi hasznot hoztak, amennyi éppen elég volt a megélhetéshez. A nehéz körülmények következtében XIX. század második évtizedétől folyamatosan csökkent a falu lélekszáma. A szegénység a falu társadalmát is megosztotta, ez pedig 1860-ban zendüléssé fajult. A nemzetiségi és vallási ellentétek újabb feszültségeket okoztak, így nem csoda, hogy a XIX-XX. századfordulón sokan keltek át az óceánon, hogy ott új életet kezdjenek. Egy századfordulói adat szerint a tatai járásból 885-en vándoroltak ki, s a legtöbben éppen Oroszlányból. 1896 után a MÁK Rt, üzemei a közeli Alsógallán ugyan új munkaalkalmat kínáltak, de az oroszlányiak ott csak a kevéssé fizető külszíni munkahelyekre tudtak elhelyezkedni. A Tata Tóvárosi Híradó 1904 májusában hírt adott arról, hogy a vármegyei közgyűlés Oroszlány község kőszénkutatási jog haszonbérbe adása tárgyában hozott határozatot tárgyalt. A később sorsdöntőnek bizonyuló bányászat így kapott egyre nagyobb szerepet a település fejlődésében. A gazdasági világválság után, az 1930-as évek második felében aztán már a termelés is megindult Oroszlány közelében. Ez az új helyzet vezetett el oda, hogy az egykori jobbágyfalu a közigazgatási jog szerint 1958. január 28-án városi rangot kapott.
A másfél évszázados török hódoltság után elnéptelenedett vidékre szlovák telepesek hozták vissza az életet a XVIII. század elejétől, s e jelentős létszámú magyarországi kisebbség térképén Oroszlányt azért is jegyzik, mert hűen berendezett szlovák tájházával tiszteletre méltóan ápolja az előző generációk emlékét.   A közelmúlt bányászhagyományait és a bányászkodás rekvizitumait is bemutató Bányászati Múzeum, valamint az Eötvös Loránd Műszaki Középiskola Múzeuma is tartogat érdekességeket és kuriózumokat az érdeklődők számára.
Az ófalu evangélikus temploma és a város közelmúltban épített katolikus temploma is megér egy-egy látogatást.
Oroszlány legnagyobb büszkesége kétségtelenül Majk, a XVIII. századi, Közép-Európában is egyedülálló műemléke, illetve az ottani műemlék-együttes, a kamalduli néma barátok kolostora, melyet barokk stílusban, de a rend szigorú reguláit idéző zárt alaprajzzal építettek. Érdekesség, hogy a toronyóra harangjai negyedóránként barokk korabeli dallamokat játszanak. A majki kamalduli remeteség Franz Anton Pilgram, a nagy osztrák építész terve és irányítása alapján épült a kamalduli szerzetesek számára. A XVIII. század végétől az Eszterházyak kastélyként használták. Parkjával, halastavával, építészeti szépségeivel még a meg nem talált funkció hiányában is sok csodálót szerzett. A műemlék az északi Vértes összefüggő zöld tömegében - természetvédelmi területen - természeti környezet és építészet harmóniájának iskolapéldája. A bencésekből kivált, Romuáld által 1012-ben alapított kamalduli rend tagjai némabarátokként, szigorú regulák szerint éltek; épp ilyen szigorú a kolostoregyüttes építészeti alaprajza, a maga kiegyensúlyozott négyszögszimmetriájával. A kamalduli fehércsuhás barátok remetelakjai intim udvart zárnak körül, amelynek közepén áll a már említett templomocska. S hogy a hamisítatlan barokk hangulat még teljesebb legyen, a torony harangjátéka Eszterházy Pál 1711-ből származó Harmonia Caelestis című zenei gyűjteményének darabjait játssza negyedóránként. S bár a történelmi viszályok nem kímélték,az egyedülálló épületegyüttes ma látogatható állapotban fogadja a vendégek tízezreit, kies környezetben tavakkal, erdőkkel, tisztásokkal, Oroszlánytól 3-4 percnyi autóútra.
A Vértes hegység más gyöngyszemeket is rejteget: az Oroszlányhoz közeli vértesszentkereszti apátság és a várgesztesi vár romjai csodálatos kirándulások célpontjai lehetnek az idelátogatók számára. Az országos Kék túra útvonalán gyakorta barangolók sokat tudnának mesélni arról, hogy milyen élményeket jelent számukra, ha újra meg újra felkeresik a Vértes várromjait: Csókakőt, a Csáki várat, Vitányvárat, Szentgyörgyvárat, Gerencsérvárat.
A környék horgásztavai közül külön is meg kell említeni a hőerőmű hűtőtavát, amelynek horgászállásait télen is látogathatják e sport kedvelői. A Vértes vadállománya messze földön híres és elismert. Akit egyszer megérint e táj különös varázsa, az bizonyára gyakran lesz a környék vendége. Ma már a séta-, a vitorlázó és sárkányrepülés is olyan lehetőség a város melletti repülőtéren, amely tovább fokozhatja az élményeket. Talán említeni sem kellene, hiszen már-már természetes, hogy a városban lehet úszni, teniszezni és lovagolni is. Utóbbi sport és szórakozás iránt olyannyira nagy az érdeklődés, hogy mára hagyománnyá vált a Pünkösdi Lovasverseny, amelyen díjugratásban mérik össze tudásukat a sportág kiválóságai.

Szákszend 1543 lakosú község Oroszlánytól 20 kilométerre, északnyugatra fekszik. Germán, avar, római településnyomokat tártak fel határában: közigazgatásilag Szák és Szend egyesüléséből jött létre. Lakossága német-magyar-szlovák eredetű, három nemzetiségű.
A száki római katolikus templom műemlék és műemlék jellegű az evangélikus templom. Szenden szintén műemlék jellegű a református és a római katolikus templom is.

Ács 7200 lakosú határnagyközség Komáromtól 10 kilométerre, nyugatra fekszik az 1-es főközlekedési út és az 1-es/Rajka-Hegyeshalom-Budapest/ vasútvonal mentén. A Duna-parton egyesek aranymosással próbálkoztak.
1802-ben átépített későbarokk református temploma románkori részleteket őrzött meg.
A herkályi erdőrész természetvédelmi terület, a téltemető termőhelye.

Almásfüzitő 2419 lakosú határközség az 1-es és a 10-es főközlekedési utak, valamint az 1-es/Rajka-Hegyeshalom-Budapest/ és 4-es/Komárom-Esztergom/ vasútvonalak mentén, Komáromtól keletre, 10 kilométerre fekszik.

Bábolna 3937 lakosú nagyközség az 5-ös/Komárom-Székesfehérvár/ vasútvonal mentén Győrtől keletre, 20 kilométerre, az M1-es autópálya közelében fekszik.
Az állami ménesbirtok 1789-ben kezdte meg a működését, II. József rendeletének megfelelően. Ma a Bábolna Rt. Baromfitenyésztéssel, arab és angol telivérekkel, termelési rendszerekkel foglalkozik. A Szapáry-kastély, jelenleg a ménesközpont épülete. A ménesbirtok történetét múzeum mutatja be.

Bana 1724 lakosú község Komáromtól 25 kilométerre, délnyugatra fekszik.

Csém 470 lakosú község az 5-ös/Székesfehérvár-Komárom/ vasútvonal mentén, Komáromtól 7 kilométerre, délre fekszik.

Kisigmánd 535 lakosú község Komáromtól 11 kilométerre, délre fekszik.

Komárom 19620 lakosú határváros az 1-es és 13-as főközlekedési utak, valamint a 1-es/Rajka- Hegyeshalom- Budapest/, 4-es/Komárom- Esztergom/ és 5-ös /Székesfehérvár- Komárom/ vasútvonalak mentén fekszik. A helység kulturális, idegenforgalmi, kereskedelmi központ a Duna jobb partján. Itt futnak össze délről a Bakony, a Vértes és Gerecse hegység útjai. Szemben, a Duna bal partján, a Kis-Duna, a Vág, a Nyitra és a Zsitva folyók mentén fekvő utak találnak egymásra. Ezek egybekötését, a közlekedést, a kereskedelmet pedig ősidők óta az itt kialakult átkelőhely biztosítja. Kelták, barbárokkal harcoló büszke rómaiak, honfoglaló magyarok, császárok, királyok, békés kereskedők, kézművesek, utazók, hajósok, marcona katonák találtak otthonra e tájon. A nyugatról érkezőt a mai Komárom üdülő övezete, Koppánmonostor, régebbi nevén Katapán monostora, a kelet felől érkezőt a rómaiak alapította Brigetio helyén kialakult, s Komáromhoz 1977-ben csatlakozó Szőny fogadja. Az északról vagy délről érkező vendég a mai városmag területére lép. Ez a településrész XVIII. század közepén vált ki Újszőny nevén Szőnyből, mely ezt követően 1896-ig az Ószőny nevet viselte. A Duna bal partján fekvő Komárom és a jobb parton fekvő Újszőny 1896-tól a trianoni békeszerződésig, illetőleg 1939-1945-ig Komárom néven egységes várost alkotott. 1920-1939-ig, illetőleg 1945-től Komárom illetve Komárno határvárosok. E sajátos helyzetű település városi léte ily módon alig számlál nyolcvan esztendőt. Komárom ennek ellenére nagy múltú történelmi város, hiszen a Duna jobb és bal partján lévő településcsoport egyes tagjainak sorsa minden korszakban szorosan összefonódott egymással. Hazánk területén Kr. e. 300 körül telepedtek meg a kelták. A régészeti leletek tanúsága szerint a szőnyi városrész területén is építettek lakóházakat. A I. században a római birodalom a Dunáig terjesztette ki határát, melyet katonai táborok, őrtornyok rendszere védelmezett. A városon kelet-nyugati irányban áthaladó út évezredek óta fontos ütőere a kereskedelemnek, hadászatnak. Ez mellett, a mai Szőny területén épült meg Brigetioban a legio I Adiutrix állandó tábora. A Pannónia provinciát észak felől védő limes négy nagy légióstábora a “molaj” lakótelep helyén és az attól a Dunáig húzódó területén feküdt. Tőle délre volt az úgynevezett katonaváros, mely szép középületeknek, templomoknak, díszes polgárházaknak adott otthont. A település-együtteshez amphiteatrum, temető és fazekastelepek társultak. A kézművesek, kereskedők otthona a katonavárostól nyugatra, a szőnyi vásártér környékén volt. Itt 1992 óta a régészek, több nagyméretű, terrazzópadlós, padlófűtéses, freskó- és stukkódíszes lakóházat tártak fel. A legjelentősebb lelet a II. sz. végén III. sz. elején keletkezett mennyezetfreskó, mely az egyik lakóház minden bizonnyal reprezentatív célokat szolgáló termének dongaboltozatát ékítette. A mintegy 160 cm átmérőjű, kör alakú freskón egy, a klasszikus görög művészetből ismert Néreida alakja látható. A jeles - mind művészi megformálásánál, mind méreténél fogva egyedülálló - antik római művészeti alkotás a Klapka Múzeumban nyert elhelyezést. A Brigetioból, s környékéről származó kőfaragványok és egyéb emlékek a Múzeum római kőtárában, illetőleg Tatán, a Kuny Domokos múzeumban láthatóak. A rómaiak a szárazföldi védelem mellett gondoskodtak a vízi haderő működéséről is. A dunai hajóhad egyik fontos kikötője szintén Brigetio volt. Innen irányította légióit Marcus Aurelius, innen indított győzelmes hadjáratot 358-ban II. Constantinus, s itt hunyt el a legyőzött kvádokkal folytatott tárgyalás közben 375-ban I. Valentinianus császár. A Duna mint víziút a későbbi évszázadok során is folyamatosan jelentős szerepet játszott a településcsoport életében. Naszádosok, sajkások védték elszántan, ha kellett az erődöket. E szoros kapcsolat értékes bizonyítéka az a tengerészeti gyűjtemény, melyet Dr. Juba Ferenc tengerészkapitány adományozott a komáromi Klapka György Múzeumnak. A honfoglalást követően Ketel vezér birtokába került a Duna jobb és bal partján fekvő terület. Az első erődítményt Ketel vezér fia, Alaptolma emelte a Vág-Duna találkozásánál, s Komáromnak nevezte azt. A jobb parton, az Öregvárral szemben, elsőként a Szent Péter-palánk épült meg 1586 nyarán. Ennek kőből emelt utódja Csillagerőd néven vált ismertté. Napóleon 1809. évi betörésének idején Újszőny felől a védelmet a Csillagerőd biztosította. 1809. július 27-én I. Ferenc is megtekintette az erődrendszert. Ekkor adta ki a parancsot, mely szerint itt kell kiépíteni a birodalom legnagyobb katonai erődrendszerét. Ennek megépült részei 1848. szeptember 29-én - a pákozdi győzelem napján - Klapka György közreműködésével került magyar kézre. A Csillagerőd kazamatái ekkorra bombabiztos védelmet nyújtottak a magyar honvédek és tüzérek számára. Az osztrák csapatok ostromgyűrűbe zárták, s 1849. március 30-án megtámadták az erődrendszert. Ezt április 26-án sikerrel visszaverték, s az ostromgyűrűt is szétzúzták az egyesült magyar erők. E jeles győzelemre utal az 1992. április 26. óta megrendezett Komárom város napja, melyhez évente visszatérően gazdag kulturális és sport programmal kapcsolódik a “Komáromi Napok”. 1849. július 2-án ismét kiújultak a harcok. Az osztrákok ekkor ismét megkísérelték elfoglalni a Duna jobb partján lévő erődítményeket. A támadást visszaverő magyar csapatok az ostromgyűrű áttörését is megkísérelték. Az ostromgyűrű azonban ekkor olyan erős volt, hogy azt Görgey 1849. július 11-én - a szabadságharc legnagyobb csatájában - sem tudta áttörni. Görgey elvonulását követően a komáromi erődrendszer védelme Klapka György csapataira hárult. Az 1849. augusztus 13-i világosi fegyverletételt követően, a szabadságharc utolsó bástyájaként, a bevehetetlen komáromi erődrendszer maradt magyar kézen. A szemben álló felek a további vérontások elkerülése érdekében 1849. szeptember 27-én Herkálypusztán aláírták a vár átadásának feltételeit rögzítő okmányt. A szabadságharc komáromi hőseire méltán büszke komáromi polgárok 1983. március 15-én kopjafás emlékparkot avattak az Igmándi erőd ellenlejtőjén. A 11 kopjafa közül a legnagyobb, az összes neves és névtelen honvédnek, a továbbiak pedig Török Ignác, Lenkey János, Guyon Richárd, Klapka György várparancsnokoknak, Görgey Artúr fővezérnek, Damjanich János tábornoknak, Mack József, May János, Prágay János alezredeseknek és Újházy László kormánybiztosnak állítnak emléket. A szabadságharc leverését követően csak 1850 és 1877 között valósult meg I. Ferenc 1809-ben fogant nagyszabású elképzelése. 1850 és 1870 között újjáépítették a Csillagerődöt, 1850 és 1871 között felépítették a Homokhegyen a hatalmas monostori erődöt, végül 1871 és 1877 között az Igmándi erődöt. Ez utóbbi ma a Klapka György Múzeum római kőtárának ad otthont. 1945. után a Monostori erődben a szovjet csapatok szállásolták el magukat. Kivonulásukat követően nagyszabású munkálatok indultak a Monostori erőd - nemzetközi szabadtéri haditechnikai bemutatóhellyé történő - átalakítása érdekében. A Csillagerőd jó állapotban maradt épületegyüttese egyenlőre jobb jövőjére vár.
A régi-új társ Ószőny, Szőny sajátos, önálló szerepet játszik Komárom életében. Az oklevelek tanúsága szerint 1249-ben még az esztergomi érsek tulajdona. Alig két évszázaddal később azonban már a komáromi várbirtok része. Mátyás király uralkodásának évtizedeiben virágzó település, melynek területén még a római kori Brigetio jó néhány épülete látható. Nevét a honi történelembe 1627. szeptember 13-án írta be, amikor is a hozzá tartozó Forró-szigeten megkötötték az első majd 1642. március 19-én a második szőnyi békét. Fontos szerepet játszott a település az osztrák - török követjárások lebonyolításában is. A török kiűzését követően a település gróf Zichy Miklós és felesége, gróf Berényi Erzsébet tulajdonába került. 1763. június 28-án földrengés, s ugyanebben az esztendőben árvíz is sújtotta Ószőnyt. A földrengés emlékére Bebo Károly szobrászművésszel 1764-ben szobrot emeltetett Berényi Erzsébet. Az 1764-ben elkészült alkotás ma is eredeti helyén látható, a misézésre is alkalmas parkban. Az 1763-as földrengésben elpusztult háromhajós ősi római katolikus templom utódja 1774 és 1777 között épült, későbarokk stílusban. Freskója és a budai ferences templom szószékével sok hasonlatosságot mutató szószéke valószínűleg Vogl Gergely festőművész és Bebo Károly építész munkája.
Református egyházáról 1624 óta szólnak az írásos emlékek. Jeles lelkipásztora volt Alistáli György, aki 1674 és 1676 között szenvedett gályarabságot. Csuzi Cseh Jakab - szintén egykori gályarab - 1686 és 1692 között volt szőnyi lelkész. Gróf Berényi Erzsébet és a vármegye támogatásával 1787-ben készült el a település református temploma. Az 1848/49-es szabadságharc során Ószőny is sokat szenvedett. Az osztrákok ostromgyűrűjét úttörő honvédsereg 1849. április 26-án erős ágyútüzet zúdított Ószőnyre. Az elsődleges célpont a római katolikus templom, illetve annak tornya volt. A templomban és a környező házakban súlyos károkat okozó ágyúzást - a korabeli dokumentumok tanúsága szerint - Guyon Richard csak Hérics Nándor tábori lelkész közbenjárására szüntette be. Az uradalom a XIX. század végén gazdát cserélt. 1894-ben a határ egy része báró Solymosi László birtoka lett, aki azt leányának, gróf Gyürky Viktornénak adományozta. Ő építette 1912-13-ban a kastélyt, mely ma a Selye János Kórház otthona. A szép épület kovácsoltvas kapuja Török András kezemunkáját dicséri. A kastély kertjének növényritkaságai: a kocsányos tölgyek, a tornyos tölgyek, a páfrányfenyők, a húspiros virágú bokrétafa, s az oly szép téltemető int búcsút a várost elhagyó vendégnek.
Az 1-es úton Győr felől közeledve Komárom városához, üdülőövezet, csinos lakóházak, a vasúti összekötőhíd, s a Monostori erőd fogadja a látogatót. Az út mellett az Ácsi erdőben az 1848/49-es szabadságharc Komárom környéki csatáiban elesett magyar hősök 1870-ben állított emlékműve, a gyönyörű Dunapart, s az Erdő-csárdánál védett növényritkaság, a téltemető fogadja a látogatókat. E területen a római korban őrtornyok vigyázták a határt, a középkorban pedig a Katapán nemzetség monostora adott otthont a Szent Benedek rend regulái szerint élő barátoknak. A monostor lakói a török elől menekülve, valószínűleg 1529-ben hagyták sorsára az épületeket. A rövid ideig hiteles helyül is szolgáló monostor romjai 1757-ben még felismerhető állapotban voltak. Helyén ma szivattyútelep áll. Emlékét a településrész elnevezése mellett a koppánmonostori apáti cím, s egy, az épületből fennmaradt kőoroszlán őrzi. Ez utóbbit a Klapka György Múzeum őrzi. Koppánymonostor jeles műemléke az 1709-ben állított Nepomuki Szent János barokk szobor.
A török utáni időkben csak az 1740-es évektől kezdve népesült be újból. Ekkoriban a módosabb komáromi gazdák szőlőskerteket telepítettek, présházakat építettek ide. Első lakói vincellérek voltak. Igazi fénykorát azonban, jó egy évszázaddal később a reformkorban, majd az 1900-as évek második felétől számíthatjuk. A XIX. századi monostori szőlőskertek közül kiemelkedő szellemi vonzereje miatt külön is említést érdemel Beöthy Gáspár - Beöthy Zsigmond költő és Beöthy László író édesapja -, valamint Szarka János táblabíró aziluma. Az előbbiben a Beöthy fivérek, id. Szinnyei József akadémikus, jeles bibliográfus és a nemzet nagy mesélője Jókai Mór, míg az utóbbiban Vörösmarty Mihály, Bajza József, Vachott Sándor, Vas Gereben, és Petrichevich Horváth Lázár fordult meg gyakorta. A XX. századelőn hasonló szerepet töltött be Tuba János (1855-1924) - Komárom város főjegyzője, országgyűlési képviselője, a Komáromi Lapok alapítója, a híd megépítésének kezdeményezője - kertje és villája. Az épület ma római katolikus kápolnaként szolgál. A festői környezetben épült régi és új épületek, nyaralók Komárom városának egyik legszebb látványát villantják elénk.
A mai Komárom város jogelődjének benépesülése a török idők után kezdődött. Előbb hajóvontatók, fuvarosok települtek az akkor Szőnyhöz tartozó Révbe. A településnek 1764-ben már 242 lakosa volt, s nem sokkal utóbb, Újszőny néven önállóvá vált. Épületei az 1848/49-es szabadságharc során szinte teljes egészében elpusztultak. A XIX. század második felében elhatározott újjáépítés tervei már a Duna mindkét partjára kiterjedő egységes város gondolatának jegyében fogantak, s valósultak meg. Az egységesülési folyamat jelentős állomásaként 1892-ben elkészült a két partot összekötő Erzsébet-híd, mely lehetővé tette az Újszőny és Komárom 1896-ban bekövetkezett egyesülését. A trianoni békeszerződés nyomán ismét önállóvá vált jobb parti részen hiányoztak az önálló városi léthez nélkülözhetetlen középületek, gazdasági és egyéb feltételek. Az ekkor megkezdett építkezések nyomán formálódott a mai település arculata. Ezzel a korábban mindössze hét utcás településből negyven utcás, sakktáblaszerűen beépített város született. Középületei közül 1922-ben épült a református elemi népiskola. 1925-ben készült el a római katolikus elemi leányiskola és apácazárda, benne a Szent Teréz kápolnával (ma Szent Imre Katolikus Általános Iskola) - Vilt Tibor szobrászművész Krisztus domborművével ékítve. Az Állami Polgári Iskolát (ma Petőfi Sándor Általános Iskola) 1926-ban, az ugyancsak Vilt Tibor szobrászművész készítette címerrel jelölt Városházát 1927-ben, a Rendőrkapitányságot 1930-ban, a Járásbíróság épületét pedig 1935-ben adták át. Ezekre az évekre tehető a történelmi egyházak intézményesülése. Korábban csak 1891-ben Szent István király tiszteletére szentelt Kistemplom állt a hívek rendelkezésére. A nagyobbik - Jézus Szíve titulusú - római katolikus templom 1937-ben épült Körmendy Nándor tervei alapján. A bauhaus stílusában emelt templom a modern egyházi építészet és egyházművészet iskolapéldája. Apszisának freskóit a római iskola jeles művésze Kontuly Béla, a baloldali mellékoltár Szűz Mária szobrát Antal Károly, a tabernákulum Angyali üdvözletét ábrázoló ajtaját Ohmann Béla, a szószék négy evangélistájának kerámiaképét Kovács Margit készítette. A főbejárati kapuzat feletti teret Szemereki Teréz három színes kerámiaképe díszíti. A kovácsoltvas munkák Schima Endre győri iparművész tehetségét dicsérik. A két Világháború között megnővekedett erejű református gyülekezet 1927-ben a baptista pedig 1929-ben emelt templomot, illetve imaházat.

Mocsa 2283 lakosú község Komáromtól 8 kilométerre, délre fekszik. A település nevét a helyi legenda a falu határában található mocsarakban sejti, valószínűleg szláv névből ered. Az Árpád-korban már falu, a törökdúlás után református magyarok telepedtek itt le.
Barokk katolikus temploma műemlék jellegű, berendezése is a barokk jegyeit őrzi.
Ismert keserűvízforrása adta a Pannonia Keserűvizet.

Nagyigmánd 3190 lakosú nagyközség, Komárom-Esztergom megye északnyugati régiójában helyezkedik el. Közlekedés földrajzi helyzete igen kedvező. Közúton nyolc irányból közelíthető meg, közülük a 13-as főút többek között az 5 km-re lévő M1-es autópályával köti össze a települést. Vasútállomással is rendelkezik az 5-ös/Komárom-Székesfehérvár/ vonalon. A település elnevezése a német Wigman személynévből ered, mely egykori tulajdonosára, a Gizella királynéval ideérkezett bajor lovagok egyikére utal. A Nagy-előtag Kisigmándtól különbözteti meg. Legkorábbi okleveles említése 1233-ból származik, Wygman és Huigman alakban. 1234-ben Vigmam, 1236-ban Vigman, 1257-ben Wigman, 1270-ben Wygman, 1290-ben Wygmand, 1332-ben Vigman változatban. Az Árpád-korban az egyfalus kisnemesi Vigman - Igmánd - nemzetség tulajdona volt 1332-ben Róbert Károly király Tamás csókakői várnagynak adományozta. Az 1400-as évek elején a Zichyek tartottak igényt a falura. A 15. század közepén pedig már a Hédervári család volt itt a birtokos. 1526-ban Bakith Pál és testvérei kapták királyi adományként. A török a szomszédos Csanak és a mai falu területére eső Csicsó településekkel együtt többször is elpusztította, így elnéptelenedett és csak nehezen települt be újra. A török korban elpusztult Csanak falu nevét őrzi Kiscsanak-puszta. A pannonhalmi főapátság birtoka volt. Szűz Mária tiszteletére szentelt templomát már 1102-ben említi egy pápai bulla. 1241-ben a tatárok elpusztították, de 1257-ben már királyi udvarnokok laktak a területén 1340-ben Kiscsanak, 1430-ban Kápolna néven említették. A török pusztítás után már nem fejlődött községgé. Ugyancsak a török korban elpusztult egykori falu helyét jelzi a Csicsó nevű tagosított legelő is. Nagyigmándot 1612-ben birtokosa, Enyingi Török István kísérelte meg betelepíteni, de sikertelenül. Ez csak 1643-ban sikerült, amikor Csáky László, a gesztesi vár birtokosa református magyarokkal telepítette be. 1649-ben még csak 4, ötven év elteltével viszont már 122 adózó jobbágyportát írtak össze a faluban. Az ellenreformáció idején 1647. március 5-én a pozsonyi rendkívüli törvényszék előtt megjelent mindkét hitvallású evangélikus lelkészek és tanítók között volt Sallai János igmándi prédikátor is, akit kilenc megyebéli sorstársával együtt gályarabságra ítéltek. 1676-ban a Ghyczyek is birtokosok lettek a településen, majd a 17. század végén a gesztesi uradalommal együtt ez is az Eszterházy család birtokába került. Ekkor már rendezett helység volt, amint az a község birtokában lévő, 1864-ből még használatban lévő régi pecsét köriratán látható 1688-as évszám is bizonyítja. Esterházy József néhány katolikus jobbágyot is telepített területére. 1746-ban elvette a reformátusoktól templomunkat és a katolikusoknak adta. A reformátusok ezért új templomot építettek, melynek helyén épült fel a mostani 1889-ben. A már is álló barokk stílusú római katolikus templomot Fellner Jakab tervei szerint építették 1775-1777-ben. Szószéke és Mária mennybevitelét ábrázoló mellékoltára is 18. Századi. A templomi melletti barokk plébániaház is Fellner tervei alapján készült 1749-ben. Az 1784-87-esz népszámláláskor 214 házat és 304családot, összesen 1382 lakost számoltak össze területén. A nagy népességszám miatt a nagyigmándiak a szomszédos Csanak és Csicsó pusztákat is művelték, éves bérben. A falubeliek ekkor alapozták meg a lótenyésztés és növénytermesztés terén a jó hírüket, s a megye legnagyobb mandulatermelése is innen származott. Az igmándiak emellett keresett fuvarosok is voltak. A napóleoni háborúk idején, 1809-ben a falu határában sáncolta el magát a Sztáray-féle gyalogezred. A franciák emiatt borzalmas pusztítást végeztek a településen. A szabadságharc alatt Haynau Igmándon rendezte be főhadiszállását. A Komáromba menekült református lelkész házát haditörvényszéken és börtönnek rendezték be. Itt ítélték el és végezték ki 1849. július 12-én Mansbarth Antal 27 éves csákberényi római katolikus plébánost és Szikszai János 50 éves magyaralmási református lelkészt. A vád ellenük az volt, hogy májusban a templomukban kihirdették a debreceni kormány toborzó rendeletét és a Függetlenségi Nyilatkozatot. A rögtönítélő bíróság kötél általi halálra ítélte őket, a helyi lelkészek könyörgésére azonban ” kegyelemből ” főbelövésre változtatták. A mártír papokat az igmándi temetőbe földelték el, a parancs szerint koporsó és szertartás nélkül, s a sírra még jelet sem szabadott tenni. Emlékükre 1908-ban emlékoszlopot, egy fekete obeliszket emeltek a református templom mellett. A szabadságharc után nyugodtabb időszak köszöntött be a falu életében. 1863-ban Schmidthauer Antal komáromi gyógyszeré a csicsói legelő rátalált a világhírű igmándi keserűvíz első forrására. Annak ereit a fia, Schmidthauer Lajos tárat fel. A Komáromban palackozott keserűvízzel Nagyigmánd országos hírnévre tett szert. A XIX. század végén több zsidó család élt a településen. 1883-ban megalakult fiókhitközségük, az ácsi hitközség alá tartozott. 50-70 fő befogadására alkalmas imaházuk is ekkor készült el a Kellner család és Bergl Sámuel jóvoltából. 1897. június 28-án, Komárom vármegyei látogatása során Igmándon is megállt Chulabougkorn, a sziámi király különvonata. A XIX-XX. századfordulón észlelhető gazdasági fejlődés Nagyigmánd társadalmi életére is hatással volt. 1892-ben megalakult az Önkéntes Tűzoltó Egyesület, 1904-ben a Gazdakör, melynek a Népkönyvtár Egyesület volt az elődje. A kereskedelmi élet fontos tényezői voltak az 1906-ban megalakult Nagyigmánd és Vidéke Hitelszövetkezet, mely a község és környéke hiteligényeit elégítette ki, valamint az 1910-ez alapítású Nagyigmánd és Vidéke Érékesítő Szövetkezet. Ez utóbbi a helybelieket, a kisigmándiakat és az uradalmak lakosait látták el jó és olcsó áruval. Az ipari élet szempontjából említést érdemel az 1908-ban létesült Halom-malom. A község egyedüli gőzmalmát 1922-ig alapítója, Halom Dénes irányította. Utána egy évtizedig bérben működött, míg 1932-ben az alapító fia vette át az üzemeltetését, aki át is alakítatta. Az I. Világháborúban 300-an vettek részt, közülük 96 fő halt hősi halált. Emlékükre 1952-ben emlékművet állítottak, Horváth Adorján tervei alapján. A háború után a község élete viszonylag hamar visszatért a régi kerékvágásba és a korábbi gazdasági-társadalmi fejlődés folytatódott. 1926-ban bejegyezték a Levente Egyesületet, 1930-ban a Polgári Lövészegyletet, 1932-ben az Ipartestületet. 1927-ben Népkönyvtárat kapott, 1928-tól működik Gazdasági Népháza. Említést érdemelnek ezenkívül az Úri Kaszinó és a református, valamint a harmincas évektől ismert Római Katolikus Énekkar is. Nyaranta strandfürdő nyújtott felüdülést a helybélieknek. A második Világháborúban 10 napig állt a front a község területén, melynek következtében szinte teljesen elpusztult. A háborúban 88 falubeli katona vesztette életét. Számukra 1991. május 26-án állítottak emlékművet. A háború alatt a mintegy 80 főnyi zsidó lakosságot deportálták. A túlélők 1945 után nem tértek vissza a faluba. A háború után további egyesületek alakultak: 1948-ban jegyezték be a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége helyi csoportját,1949-ben a
Nagyigmánd és Vidéke Vadásztársaságot. A második Világháború után megalakult az Új Élet Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, mely nemsokára a szomszédos falvak szövetkezeteit is magába olvasztotta. A 1990. után neve megmaradt, de átalakult termelőszövetkezetté. Emellett közel 200 különböző kereskedelmi és szolgáltató vállalkozás működik a településen, közülük 156 a magánvállalkozás. 1971-ben Kisigmándot és Csépet Nagyigmándhoz csatolták,
s községi közös tanács alakult. 1972-ben nagyközség lett. 1984-1988-ig Komárom vonzáskörzetéhez tartozott. 1990-ben a hozzácsatolt települések önállósultak.
Nagyigmánd műemlék jellegű látnivalója a Szendi-ér hídja mellett álló, 1820 körül készült Nepomuki Szent János szobor. Érdekessége, hogy Szent János az ujjait a szájához emeli, mely szokatlan ábrázolásmód.

Ácsteszér 734 lakosú község Kisbértől 14 kilométerre, délre fekszik.
A római katolikus templom barokk stílusban 1792-ben épült.
A helység szülötte Táncsics Mihály, emlékét szülőházában nyitott Emlékmúzeum őrzi.

Aka 274 lakosú község, Kisbértől 16 kilométerre, délre fekszik. A római katolikus temploma 1790-ben épült.

Ászár

Bakonybánk 529 lakosú község a 13-as/Pápa-Tatabánya/ vasútvonal mellett, Kisbértől 8 kilométerre, nyugatra fekszik. A település neves lakója Bánki Donát, akinek emlékét emlékszoba és az emlékhely őrzi.

Bakonysárkány 960 lakosú község a 81-es főközlekedési út és az 5-ös/Komárom-Székesfehérvár/ vasútvonal mentén, Kisbértől 10 kilométerre, délkeletre fekszik.
A római katolikus temploma barokk stílusban 1804-1807 között épült.

Bakonyszombathely 1545 lakosú község a 13-as/Pápa-Tatabánya/ vasútvonal mentén, Kisbértől 5 kilométerre, délnyugatra fekszik. A település és környéke ősidőktől fogva ember által lakott vidék. Ezt igazolják az újabb kőkorból származó leletek / kőbalta, kőkés, kőfejsze / léte, valamint a Damjanich utcától északnyugatra található részben feltárt avarkori temető. Honfoglaláskori emlékeket a Hánta felé talált sírleletek mutatnak / karperec, kengyel, zabla /. A falu az Árpád-korban feltehetően vásáros hely volt, ahol szombatonként tartották a vásárokat, innen származtatható a középkori forrásokban szerepelő Szombathely elnevezés is. A XV. században már virágzó település, igen tekintélyes, 22 aranyforint királyi adót fizetett.  A török uralom és pusztítások után az 1690-es években kezdték újratelepíteni a települést az Eszterházyak. Mária Terézia uralkodása idején Eszterházy Gábor német telepesekkel növelte jobbágyai számát. A németek a falu mellett települtek le, ezt a falurészt Németszombathelynek, a régit Magyarszombathelynek nevezték el. A két települést Bakonyszombathely elnevezés alatt 1926-ban egyesítették. A második Világháborút megelőzően a község több mint hatezerholdas határának körülbelül háromnegyed része a grófi birtokhoz tartozott. A háború eseményeinek áldozatul esett a grófi család szép, barokk stílusú, 32 szobás kastélya, a lakóházak és melléképületek nagy része leégett illetve megrongálódott. Az újjáépítéssel alakult ki a település mai lineáris szerkezete. 1948. szeptemberében megtörtént a felekezeti iskolák összevonása, államosítása. A szocialista gazdasági és társadalmi struktúra kiépülése után elsősorban a helyi termelőszövetkezet és az állami gazdaság adott megélhetést a lakosságnak, de sokan jártak be a térség központjában, Kisbéren működő üzemekbe is. Az 1970-es, az 1980-as években egyre meghatározóbb lett a háztáji gazdálkodás.
Bakonyszombathely római katolikus templomát barokk stílusban 1762-ben építették.
Az evangélikus templomát Freysing Ferdinánd móri építőmester tervei alapján építették 1793-ban.
Jelentős emlék még a harangláb az 1850-es évekből, valamint a Bakonyszombathelyi kastélypark, mely az Eszterházy-család egykori angolparkja területén számos impozáns faegyed található. A mintegy 12,2 hektáros park legnagyobb méretű faegyede egy 440 centiméter törzskör-átmérőjű japán akác és egy 414 centiméter kerületű lúc, melyek korát mintegy háromszáz évre becsülik. A parkban még számos hatalmas méretű kocsányos tölgy, kislevelű hárs, vadgesztenye, magas kőris, vadcseresznye és platán is díszítik. A park közelében 1809-ben épített műemlék magtár található.

Bársonyos 859 lakosú község Kisbértől északnyugatra, 8 kilométerre fekszik.
A római katolikus temploma barokk stílusban épült.

Császár 1905 lakosú község a 13-as/Pápa-Tatabánya/ vasútvonal mentén Kisbértől 13 kilométerre, keletre fekszik.
A római katolikus temploma barokk stílusban, 1771-ben épült Fellner Jakab tervei alapján. A homlokzati tornyos, egyenes záródású templom egyhajós. A templom belsejének különönös értékét Dorfmeister István képei adják: ő festette 1776-ban a Szentháromságot, valamint a Szent Péter és Pál apostolok életéből vett jelenteteket ábrázoló freskókat és oltárképeket is. Jelentős alkotás a  rokokó szószék, amely sásköteg hordozta hajót formáz, benne Krisztus és Péter alakjával, lefedése pedig szélfújta vitorlát. Az orgonaszekrényen muzsikáló angyalok láthatók, s gazdag faragásúak a copf stílusú padok.

Csatka 321 lakosú község Kisbértől 18 kilométerre, délnyugatra fekszik.
A római katolikus templom eredetileg gótikus stílusban épült, Kont Miklós nádor építtette a pálosok számára. A mellette lévő XV. századi kolostor elpusztult. A templomot a XVIII. században átépítették, de még találhatók benne gótikus részek. Egyszerű barokk homlokzata oromzatos, szentélye a nyolcszög három oldalával zárul. Tornya a szentély északi oldala mellett emelkedik, rajta csúcsíves kapu nyílik. A déli oldal támpilléres, csúcsíves ablakokkal. Belseje egyhajós, két oldalán négy-négy kápolnával. A hosszú, keskeny szentélyt a XVIII. századi átalakításnál kettéosztották, egyik fele ma sekrestye. A szentély északi falán látható Szentléleky Miklós Ákos reneszánsz sírköve 1516-ból.
A helység másik nevezetessége az 1862-ben épített Szentkúti-kápolna, mely Az Imádkozó Szent Szűz Búcsújáró helye.

Csép 362 lakosú község a 13-as főközlekedési út és az 5-ös/Komárom-Székesfehérvár/ vasútvonal mentén, Kisbértől 7 kilométerre, északkeletre fekszik.
A tájházában helytörténeti kiállítás tekinthető meg.

Ete 600 lakosú község a 13-as főközlekedési út és a 13-as/Pápa-Tatabánya/ vasútvonal mentén fekszik, Kisbértől északkeletre, 2 kilométerre fekszik. A helység korábban Kisbérhez tartozott, jelentős emléke a Hősi emlékmű és a református templom.

Kerékteleki 724 lakosú község a 81-es főközlekedési út mellett, Kisbértől északnyugatra, 5 kilométerre fekszik.
A római katolikus temploma barokk stílusban 1746-ban épült.

Kisbér 7485 lakosú város Bakonyalja kistérség központja. A helységet érinti a 81-es főközlekedési út, valamint az 5-ös/Székesfehérvár- Komárom/ és 13-as/Tatabánya-Pápa/ vasútvonal. Nevének eredetéről többféle monda és találgatás ismert, de bizonyosat ma sem tudunk. Az egyik legbájosabb eredetlegenda 1907-ből, a Kisbér és Vidéke elnevezésű, 1892-1915 között kiadott helyi, vasárnaponként megjelenő hetilapból való:
“… Hajdan, amikor még a Kis- és Nagy magyar alföld édesvízi tenger vala, e tájon sellők, szirének és hableányok éltek, akiket egy kis- és egy nagybéres őrzött. Mikor az öreg föld a negyedik korszakába lépett megrázkódott minden íziben. Hegyek merültek el és völgyek emelkedtek felszínre nyomdokán. Az édesvizű tenger hableányait a kis és nagybéres elosztá testvériesen és megalapították a hajdani szirénfészek felszikkadt pázsitján Kis és Nagybér községeket…” Tisztelet a korabeli szerzőnek, bizton szerette a lakóhelyét, ám a valódi történet vélhetően kevésbé lírai. A nélkül, hogy meg kívánnánk bántani azokat, akik vallják, a “bér” szónak köze lenne a település nevéhez, kijelenthetjük, hogy az ilyen irányú fejtegetésnek vajmi kevés alapja lehet. Annál is inkább, mert az államalapítást követő évszázadok a latin nyelv uralma alatt teltek el, különösen az egyházi és a világi ügyekben, legfőképpen a jogi ügyletekben. Egy 1277-ben kelt, megrongálódott, de 1477-ben át- vagy újraírt oklevélben a hajdani elődtelepülés nevét latin szövegkörnyezetben “Beyr”-ként olvashatjuk. A számtalan lehetőség közül a magunk részéről a személynév-eredetre voksolunk. Egyes források ugyanis határozottan megemlékeznek a honfoglaló magyarok között a Byer nevű nemzetségről, sőt egy Béer nevű vitézről is. Nem kizárt , hogy e nemzetség vagy vitéz valamelyik tagja vagy leszármazottja e vidéken élt a honfoglalás után, s a nevét a hely így örökítette tovább. Annál is inkább, mert egyéb, jelentős földrajzi alakzat, hegy, orom, netán folyó, amely névadóként számításba jöhetne nem volt, nincs a környezetben. Másik érvként pedig azt az egyszerű tényt hozhatjuk fel, hogy a térség legtöbb települését személy után nevezték el. A település közvetlen szomszédsága patakvölgyekkel szabdalt, hullámos síkság. Kisbér története évezredekre nyúlik vissza, a természetföldrajzi környezet - víz, erdő - kedvező feltételeket nyújtott az ősember számára is a megtelepedéshez. Egy bizonyos , Marossy János nevezetű tatai gyógyszerész, aki amatőr régész is volt egyben, a XIX. század közepén úgynevezett obszidián nyílhegyeket gyűjtött össze a környéken. Ezekről annyit kell tudni, hogy hozzávetőlegesen 6-8000 évesek lehetnek. Maga az obszidián egy kőzetfajta, gyakorlatilag üvegszerűen megmerevedett láva, a pattintott kőszerszámok kedvelten használt alapanyaga. A Nemzeti Múzeumnak adományozott nyílhegyekhez egy kőből pattintott tőr is társult, amely a vizsgálatok tanúsága szerint a késői bronzkorból, az időszámításunk előtti 4000-1000 évek közötti időkből származik. A város szűkebb - tágabb körzetében lévő településekhez kötődő őskori leletek is azt igazolják, hogy az emberiség hajnalától lakott volt a vidék . Ez a bizonyos, 1277-ben kiállított okirat ugyan nem maradt fenn, de 200 évvel később Báthory István országbíró szó szerint újraírta, átemelte egy újabb okiratban, az akkor prépost kérésére, mert egyrészt az eredeti pecsétje megsérült, másrészt a birtok hovatartozását illetően vita merült fel. Az utóbbi, hitelesítetett oklevelet III. András, Károly Róbert és Zsigmond király is ellátta pecsétjével.
Talán nem érdektelen, ha a kezdeteket meghatározó, gyakorlatilag eredetinek tekinthető, a Mátyás király országbírája, Báthory István által írt oklevél egy részét magyar fordításban - latinul írták – idézem: “… Mi, Báthory István , a fenséges fejedelemnek, Mátyásnak - aki Magyarország, Csehország, Dalmácia, Croatia királyának országbírája, emlékezetébe ajánljuk és jelen levelünkkel tudtára adjuk mindazoknak, akiknek üdvös, hogy Szent Mihály arkangyal ünnepe oktávjának ötvenhatodik napján, amidőn a királyság nemeseivel enyhe törvénykezéssel foglalatoskodtunk és bírósági ülést tartottunk, tisztelendő Csepeli Benedek úr, hántai prépost, a veszprémi egyház vikáriusa és kanonokja személyesen megjelent előttünk, és bíróilag megvizsgáltatta néhai László király úr két levelét - amelyekben Ethey és három Beyernek nevezett falu eladományozásáról kiváltságos módon adott ki -, mivel gondatlan őrzésük folytán a pecsétjük megsérült és összetöredezett. Állhatatosan kért bennünket a tekintetben is, hogy miután megszemléltük és megvizsgáltuk a levelek romlott állapotát, és úgy találtuk, hogy azokat írásmódjukat, pecsétjeiket, selymét és stílusukat tekintve valóban jogos, ésszerű és elegendő érvényességgel adták ki, méltóztassunk megengedni és felújítani neki átírásunkban a kiváltságos leveleket…” Meglehetősen pontossággal ismerjük egyébként a város “ős történetét”, tudjuk, hogy a környéket - Alsó- és Felsőbottyán, Ivánka, Aka, Tamás, Tarcs, Vasdinnye, Nádas - közvetlenül a tatárjárás után, az előbbiekben idézett királyi oklevél 1277-es kiadása előtt a Vasdinnyey család bérelte. Az ezt követő katolikus, a kiskiskirályok egymás közötti marakodásai, az egyház birtokszerző törekvései következtében kapta kárpótlásul a hántai prépost a három Beyr-majort és Etét. A majorok 1302 körül elnéptelenedtek, 1323-tól szerepelnek újra a korabeli feljegyzésekben lakott helyekként, ám 1348-ban súlyos pestisjárvány söpör végig a vidéken, az akkoriban két Beyr-ként említett majorság ismét puszta lesz. 1356-tól megint a hántai prépost veszi kezelésbe a birtokot, amelynek egyes falvait utakkal kötik össze. Zegrai Miklós esztergomi kanonokra bízza ekkor a pápa a hántai prépostságot, s ő látványosan fejleszti azt. A dinamikus fejlődés időszaka 1435-ben megszakad, miután a cseszneki várnagyok erőszakkal elfoglalják a prépostság birtokainak nagyobb részét. Szakcsi Vince prépost a királytól kap segítséget a javak visszaszerzésére, ám ennek fejébe az uralkodónak adományozza Kis és Nagybért, Ászárt és Etét. 1445-ben a két bér újra a prépostsághoz tartozik, de alig egy év után zálogként Dinnyei Vas László lesz az ura, csaknem ötven éven át. Így érkezünk el a kiinduló ponthoz, 1477-hez, amikor is Báthory István országbíró újra IV. László 1277-es illetőleg I. Lajos 1361-ben kiadott , a prépostságot birtokba helyező okiratát. Maga a birtok azonban csak 12 évvel később, 1489-ben kerül vissza a prépostság fennhatósága alá. 1514-ben, a Dózsa-féle jobbágyfelkelés zűrzavaros időszakot hoz a hántai prépostságra is, s mivel annak sorsa évszázadok óta összeforrt Kis- és Nagybér sorsával, az utóbbiakat is feldúlják a keresztes hadak. A kirabolt és lerombolt javakat bérbeadással kísérlik meg pótolni a harci zaj elülte után. 1517-ben Vas Máté és Csepi József vette bérbe Kisbattyánpusztát.  A török 1529-ben, Győr felé nyomultában a földdel tette egyenlővé a vidéket, ami még megmaradt, azt a következő nagy hadjárat során, 1543-ban döntötte romba a hántai prépostság minden jószágával együtt. Az utóbbiról ezt követően hallgatnak a krónikák, hírmagja sem maradt. A hódoltság idején vissza-visszaszivárogtak a jobbágyok, a térség uratlan, vagy éppen az urak marakodásnak színtere volt. Az ingatag helyzet egy időre azzal zárult, hogy Enyingi Török István, megegyezvén a törökkel erőszakkal rátelepedett a birtokra. Őt mások követték, módszereik nem különböztek, ezért az itt maradottaknak keserves sors jutott osztályrészül. Az összes nehézség ellenére, Kisbér lakossága folyamatosan gyarapodott, az 1600-as évek végére már 64 portát számláltak a faluban. A történelmi idők azonban újabb sorsfordulókat tartogattak a török kiűzése után, a Rákóczi-féle szabadságharc során Bottyán János többször megfordult seregeivel a térségben, egy ideig ideiglenes főhadiszállása is itt volt . Kisbér 1709-ben került ismét a császáriak kezére, s a szabadságküzdelmeket lezáró, 1711-es szatmári békekötés idejére lakosságában jelentősen megfogyatkozott. A Kisbér környéki falvak ismételten a birtokok megszerzésére irányuló csatározások színtereivé váltak, a népességet járványok tizedelték. Későbbi sorsa az 1740-ben trónra lépő Mária Terézia uralkodása alaűtt “rendeződött” , ugyanis a két bért Nozdroviszky Miklós és Damkackl József szerzi meg, az uralkodó kegyajándékaként Vasdinnye,-Nagy-Dinnye,- Battyán,- Ivánka,- Tarcs,- Nádasd,- Apáthy - pusztákat báró Toussainet József Ferenc kapta meg. 1755-től a báró bérbe adta őket, ám egy 100000 forintos kölcsönt nem tudott visszafizetni Németújvári Batthyány Lajos nádornak, így az adósság fejében a Kisbér központú birtokok új, hosszú, évszázadra meghatározó gazdára leltek. Az ügylet nem ment simán , a nádor több éves perlekedés árán és további 2205860 forint lefizetése mellett vásárolta meg a környéket, immáron nem csak Tomssainet bárótól. Hanem a többi tulajdonostól is.
A nádor 1760-ban kezdi meg a kastély építését, halála után pedig - 1765 - legkisebb fia, Batthyány Tódor mintagazdaságot alakít ki az uradalomból, amely virágzásnak indul. A birtok halastavain malmok működtek, egy ideig az országban elsőként itt próbálkoztak nagyüzemi dohánytermesztéssel, ám a francia vállalkozó kísérlete 2 év alatt kudarcba fulladt. A Kisbér központú mintagazdaság Nádasdpusztájára német telepesek érkeztek az 1770-es évek elején, ők honosították meg a környéken a nagybani méhészkedést. Az uradalomban az iparosodás első csírái is megjelentek, sörfőző, posztóüzem, majolika műhely működött, a hatalmas tehenészet és a juhállomány híre messzi földre eljutott. Az 1784-87-es népszámlálás idején már közel 1500 ember lakta az alig tíz év alatt mezővárosi rangra emelkedett település-együttest. 1780-ban kezdtek hozzá a mai templom építéséhez, amely azonban csak jó negyven évvel később kapta meg tornyait, Batthyány Kázmér jóvoltából, Batthyány Tódor 1813-ban halt meg fia Batthyány Antal József tovább folytatta az uradalmi központ bővítését, a kastélyt körülölelő angol parkban színházat, hatalmas üvegházat épített. Hogy mindezt megtehette, ahhoz az is kellett, hogy a napóleoni háborúk időszaka fellendítse a gazdaságot. A hadmozdulatokat nagyobb veszteségek nélkül átvészelte az uradalom, Batthyány Antal József azonban 1828-ban meghalt, a birtokot két fia, Gusztáv és Kázmér örökölte. S lótenyésztés kisbéri meghonosítását Batthyány Gusztávnak köszönhetjük., ő hozatott ide 1830 tájékán angol telivéreket. A két testvér időközben megosztotta a hagyatékot, Kisbér ura Batthyány Kázmér lett, aki féltő gondossággal irányította a gazdálkodást. A viszonylagos jólétnek azonban egy 1836-ban kirobbant kolerajárvány vetett véget, amely a lakosság nagy részét a halálba vitte. A környék meg- és fenntartó erejét bizonyítja a tény, hogy a település alig egy évtized alatt pótolta a hatalmas vérveszteséget. Fényes Elek korabeli leírásából tudjuk, hogy Kisbér 1847-48-ban több mint 20000 lelket számlált, zömében római katolikusok lakták. Miközben az utazó dicséri a szépen adó gabonatáblákat, érzékelteti a környék értékét is, amikor ezt írja: ” … Egy egész jobbágytelek ára, melynek illetősége összesen 42 holdra rúg, házzal s más járandóságaival együtt 1800 ezüst forint körül áll . A népgazdaság három nyomásos s meglehetős szorgalommal űzetik, úgyhogy apronkint a luczerna termesztés is divatba kezd jönni. Az uradalom által a vonósok számára a többi pusztákon is, igen célszerűen űzetik a zöldtengeri termesztése, s ezek egész nyáron ezzel istállóztatnak…”
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc küzdelmei már nyomban az induláskor érintették Kisbért. A pákozdi csatában jobb szárnyát vesztett Jellasics horvát bán által vezetett császári sereg főerői október 3-án bevonultak a településre, teljesen kifosztották, sok embert és jószágot lemészároltak. Móga csapatai üldözték ki őket, október 6-án. A későbbiekben említést érdemel még, hogy 1848 decemberében Perczel Mór csapatai itt várták be Görgey seregét, aztán a móri csatában vereséget szenvedtek. A település többször cserélt gazdát a szabadságharc idején, a végén pedig urat is, mivel Batthyány Kázmér gróf külügyminiszteri tárcát vállalt a Szemere-kormányban, ezért a világosi fegyverletétel után emigrálnia kellett. Ferenc József császár a Batthyány birtokot elkobozta, de egyben tartotta, 1853. július 8-án pedig egy Királyi Katonai Ménes kialakítását rendelte el. A feladattal Ritter Ferenc altábornagyot bízták meg, aki egy műszaki zászlóaljjal szállásolta el Kisbéren magát. Alig hat év alatt alakította ki azt az épületegyüttest amely még napjainkban is látható: az istállókat, lovardát, kórházépületet, valamint Batthyány-Parrag-, Pala-, Losoncz-puszta és Vasdinnye lakóépületeit.
Ászárt 1784-ben 866-an lakták, 1848-ban már több mint 1500-an. A XIX. században jelentős fejlődésnek indult a falu a századvégen kezdte meg a termelését a monarchia akkori legnagyobb keményítőgyára. Az 1890-től működő Kisbér-füzitői Egyesült Gyár Rt. 200 embert foglalkoztatott ,az alapanyag-termelést egy hozzátartozó, 2 holdas földterület segítette. A helyiek számára a burgonyakeményítőt előállító gyárral egyidőben épült téglagyár is munkalehetőséget biztosított. Az 1930-as évek közepén Ászárt 1450-en lakták, a legtöbb család a földművelésből és állattenyésztésből tartotta el magát. Többek között azon a birtokon is munkát találtak, amelyet 1896-ban herceg Schwarzenberg Alajos létesített azzal a céllal, hogy telivér lovakat tenyésszen. Az ászári ménes értékes állatait külföldön is vásárolták, a sikeres működés időszakát a herceg 1937-ben bekövetkezett halála szakította meg. A helyi szőlészet-borászat is történelmi hagyományokkal rendelkezik, az Ászár- Bársonyos borvidék központja. A helyi termelőszövetkezet 1950-ben alakult, a községet 1977-ben csatolták Kisbérhez, napjainkban is a város részét képezi. Ászár nagy szülötte a kiváló színésznő Jászay Mari (1850-1926), akinek emlékét a róla elnevezett utcában a szülőház őrzi, immáron emlékházként. A hajdani Kisbér fejlődést a Batthyányiak megjelenése segítette elő a gazdaság terményeinek feldolgozására sorra létrejöttek azok az üzemek, amelyek az iparosodás alapjait jelentették. Malmok, Posztóüzem, majolika-műhely, gépműhely szolgálta ki a ménest és a birtokot. Az intenzív állattenyésztés kialakulása után a birtokon jelentős állományt képviseltek a szarvasmarhák, az 1902-ben indult tejházban évi 380 ezer liter tejet dolgoztak fel. A Kisbér környékén található, pannontengeri agyagmárga kiaknázása 1889-ben kezdődött meg a helyi tégla- és cserépgyárban, amely a későbbi modernizálás után évente 2 millió tégla és cserép előállítására volt alkalmas.
Hántáról eddig is sokat szóltunk, hiszen már az 1200-as évek elejétől prépostság működött itt, s akkor is Kis-, Közép és Nagybér a fennhatósága alá tartozott. A Szent Mihály Arkangyalról elnevezett társas káptalan és prépostság a térség meghatározó egyházi központja, úgynevezett hiteles hely volt, a magyar uralkodók évszázadokon keresztül kitüntetett figyelemben részesítették. Első okleveles említése 1239-ből, IV. Béla király idejéből, a későbbi okiratok arról tanúskodnak, hogy 1253-ban már monostor állt itt. A kor hitelesített okiratait a “hiteles helyeken” állították ki, az első hántait 1253-ban.
Hánta Kisbértől délre fekszik, alig egy karnyújtásnyira. Nevét a “hant” , göröngy, kupac szavunkból eredeztetik, amely személynév volt egykoron.
A prépostság és a falu történetét a török időkig jól ismerjük, a török hadak a második nagy hadjárat idején, 1543-ban pusztították végleg el, az egyházi épületekkel együtt, amelynek jószerével romjai sem maradtak fen. A Nádasd pusztán fellelhető falmaradványokat a valamikori monostor épületének egy részével azonosítják. A török időkben elnéptelenedett faluban az 1700-as évek elején érkeztek evangélikus magyar telepesek. A környező birtokokkal együtt Mária Terézia Hántát is kincstárnokának, Toussainet bárónak adományozta, aki ugyan 1755-ben eladta, de az új tulajdonos, Bélai Horváth József jószerével alig szedhette hasznait, mert több évi pereskedés és háromszori egyezségkötés után báró Batthyány Lajosé lett a környék. Hánta nagyobb arányú betelepítését a környék fejlődésének elindításban kiemelkedő részt vállaló Batthyány Lajos báró végezte el. A helyi evangélikus hívek először Magyarszombathelyre jártak vallásgyakorlatra, helyi gyülekezetüket 1786-ban szervezték meg, a helyi egyházi iskolával együtt. Az 1784-87-es népszámlálás elvégzői 95 házat találtak Hántán, amelyben 596 ember lakott. A hántai evangélikus anyagyülekezet megalakulása 1805-ben történt, a templomot 3 évvel korábban építették fel. A helyi iskolaépület 1913-ban készült. A település sorsa mindig is összeforrott Kisbérével, bár másik vármegyéhez, megyéhez tartozott. 1950-ben csatolták Veszprém megyétől Komáromhoz, 1972-ben már Hánta nagyközség. Ászár nevét egy azal nevű, illir törzstől származtatják, mások az Azarias személynévre esküsznek. A határában talált leletek azt bizonyítják, hogy már az ős ember is megtelepedett itt, a későbbi római-kori időkben jelentősebb katonai bázist hoztak létre a környéken. A föld alól egy római kori, katonai diploma is előkerült. Ászár nevét 1268-ban kelt okirat említi először, de már korábban létezett. Királyi birtokként tartották nyilván, területének nagy részét a hántai prépostság kapta meg 1358-ban, 1394-ben a Kanizsaiak, Zsigmond király hűséges embere, Kanizsai János fiainak tulajdonába adják. Az új tulajdonosok elzálogosítják, így kerül a Rozgonyiakhoz 1456-ban, 4000 arany fejében. Előbb Veszprém, később Fejér vármegyéhez tartozik, a török kiűzése után Komárom vármegyéhez csatolják. A Rozgonyiak ugyancsak egy zálogügylet kapcsán adtak túl rajta. Bajnai Both Ambrushoz került, tőle 1495-ben Somi Józsához, majd 1513-ban Enyingi Török Imre , később annak fia Bálint lett a tulajdonosa. Az első török hadjárat 1529-ben teljesen elpusztította, de néhány évvel később már ismét benépesült. Ekkor a pannonhalmi apátság, illetőleg Szolgagyőri György özvegye birtokolta. Gróf Galántai Esterházy Miklós Bedeghy Nyári Pálné gyermekeitől vásárolta meg 1628-ban, ám a falu felét Zichy Istvánnak zálogosította el, 16666-ban Esterházy Ferenc szerezte vissza. Református magyarok lakták, akik az üldözés elől elmenekültek, helyükre katolikusok telepedtek le. A türelmi rendelet hatására visszatértek a reformátusok és 1787-ben újjászervezték az anyaegyházukat. 1792-ben pedig templomukat is megépítették. A római katolikus templom1777-ben készült el, ám a plébánia csak 1803-ban alakult. 1836-ban az evangélikusok temploma is felépült.
A Kisbér település 1970-ben kapta meg a nagyközségi címet, 1986. január 1-étől viselheti a városi rangot. Hánta 1972-ben vált részévé, Ászárt, Etét 1977-ben csatolták hozzá, Ete 1990-ben önálló közigazgatású községként folytatta életét, Hánta napjainkban is a város része.

Réde 1573 lakosú község Kisbértől 14 kilométerre, délnyugatra fekszik. A Bakonyalja jellegzetes települése, egy ideig Csesznek várához tartozott. Előbb a Szapolyaiaké, majd mint szinte az egész környék az Esterházyak birtokába kerül. Jellemző foglalkozásuk az állattenyésztés és az erdei munka volt.
A római katolikus templomát barokk stílusban 1767-ben építették, benne nagyon szép márvány Eszterházy síremlékek találhatók.
A református templom 1815-ben épült.
A helység nevezetessége a rédei park. A rédei kastélyt Franz Anton Pilgram tervei alapján, 1780-ban építette az Eszterházy család. Az épületből az 1947-ben bekövetkezett padlástűz és az azt követő pusztítások következtében ma már csak a bejárati oszlopok és kevés falmaradvány látható. Az egykori kastély körül létesített hatalmas, több mint 150 hektáron elterülő parkban számos idős vadgesztenye, korai juhar, nagylevelű hárs, kocsányos tölgy, szívarfa található, melyek mellett említésre méltók az erdei-, fekete- és vörösfenyő egyedek, valamint egy 24 egyedből álló fenyőcsoport.

Súr 1362 lakosú község Mórtól nyugatra, 15 kilométerre fekszik a Bakony lábánál. Régi magyar vezér nevétől nyerte elnevezését. Az elnéptelenedő faluba az 1700-as évek elején szlovákokat telepítettek, akiknek utódai ma is itt élnek. 1950-ig Veszprém megyéhez tartozott.
A római katolikus temploma későbarokk stílusban, 1784-ben épült.
Az evangélikus templom 1785-ben épült.
A településen Jelentős az Őskereszténység Apostoli Egyház, melynek imaháza a Zenedomb utcában található.
Érdemes meglátogatni a Grafikai Kiállítótermet, ahol Sárkány Győző grafikusművész állandó kiállítása található.

Tárkány 1593 lakosú község az 5-ös/Komárom-Székesfehérvár/ vasútvonal mentén, Kisbértől 11 kilométerre, északra fekszik. Neve alighanem török eredetű. 1237-ben Tarcanként említik. A szentmártoni apátság birtokához tartozott egy ideig, a törökök elpusztították, majd újra benépesült.
A barokk római katolikus templom 1790-ben épült.
A református temploma barokk stílusban 1800-ban épült.

Vérteskethely 616 lakosú község Kisbértől 5 kilométerre, délkeletre fekszik a 81-es főközlekedési út közelében. Nevét, oklevélben 1250-ben említik először.
A római katolikus templomát barokk stílusban 1766-71 között épült Fellner Jakab tervei alapján. , amelynek berendezése, orgonája és szószéke is a XVIII. század második feléből származik.

Bajót 1499 lakosú község a Gerecse északi lejtőjén Nyergesújfalutól délre, 5 kilométerre. Egyes források szerint az ótörök Baja nemzettséget rejti. Kézai Simon szerint a spanyol Boiot várnevet örökíti át, lévén, hogy első birtokosa e helyről származott. Más források szerint a Boyad személynév származéka. A helyiek szerint a község neve azért Bajót mert a török elől a falu feletti erdőbe menekülő lakosság azt a helyet Bujottnak nevezte, majd ők építették fel az új falut. Okleveles említése 1200: Boyoth, 1356: Bayoth. A régészeti leletek a paleolittól kezdve bizonyítják az ember jelenlétét. Kiemelkedőek a szeletai kultúrába tartozó babér alakú levélhegek a Jankovich - barlangból, az 1854-ben feltárt római sírkő, a mai Templomdombon kialakult középkori vár és templom, amelyhez a középkori Bajót falu csatlakozott. 1202-ben Imre király engedélyével Benedek vajda feleségének adta jegybér fejében Boiouthot. Első templomát az a spanyol származású Simon ispán építette, aki 1242 telén íjászaival megvédte Esztergom várát a tatár hordáktól. A község mai határában a középkorban még élő falu volt az 1265-től ismert Pél vagy Pély (ma Péliföldszentkereszt) - valaha a templomos lovagok lakhelye -, továbbá Berény (1193: Biren), korabeli földvárral.  A települést 1231-ben a Bajóti család örökölte Benedek vajdától, 1371-től királyi birtok. 1388-ban Zsigmond király Kanizsai János érsek tulajdonába adta. Ettől kezdődően a terület az 1338 óta érseki tulajdonú Péliföldszentkereszttel együtt az 1945. földreformig érseki birtok marad. A török korban lakatlan (1588) volt, közel egy évszázad múlva (1647) települt ujjá, de Pél örökké üres falu maradt. A Rákóczi-szabadságharc idején újra elpusztult. Az 1720. évi betelepítése során a 20 magyar jobbágycsalád mellé “tótok” is költöztek.1733-tól már volt iskolamestere. Az 1784-től 87-es népszámlálás adatai szerint 133 házban 158 család élt, népessége 723 fő volt. Két papot, 38 parasztot annak 33 örökösét és 121 zsellért írtak össze. Határának csaknem felét az esztergomi érsek birtokolta. Szántóikat már a XVIII. század derekán erdőirtásokkal gyarapították. Ennek ellenére csak szűkösen éltek, jövedelmüket a fa eladásával egészítették ki. 1840-ben Wiesenburger Gáspár szénbányát nyitott az úgynevezett Szarkásban. A XIX. század derekán már évente 200-250 tonna barnaszén “ásatik” a Szakácshegyen, ahogy akkor a Szarkás-hegyet nevezték.  A XX. században - az erős asszimiláció következtében - már csak magyar faluként említik. A szlovákság hajdani jelenlétéről családi nevek és a szlovákok körében használt kékítő festék, a “bajóti kék” elnevezés uralkodik.  Patakja a XX. század elején még malmot hajtott, és a Cinek-hegy “fazekasföldjét” szívesen használták a helybéli mesterek. Az első Világháborúban 30-an vesztették életüket Bajótról. 1903-ban megalakult “Hangya” Szövetkezet, melyet 1924-ben a Gazdák Legeltetési Társulata, majd 1926-ban a Levente Egyesület, 1927-ben a Keresztényszocialista Bányamunkások helyi csoportja, 1930-ban a Polgári Lövész Egylet követett, Népkönyvtárat 1936-ban kapta a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumtól. A Munkásotthont 1941-ben szentelték fel. Levéltári források szerint működött mindezek mellett egy Községi Katolikus Kör is. A második Világháború végén súlyos harcok folytak a község területén is, amelyek 1945. március 22-én értek véget.
A római katolikus temploma eredetileg a XIII. században épült, homlokzati tornyán még láthatóak a román kori ikerablakok maradványai. A torony északi oldalának gótikus kapuja a XV. századból származik. A XVI. században a templomot erődítménnyé alakították, felhasználva a Bajóti család középkori várának maradványait is. A szentély és a hajó nagy része 1771-ben készült.
Az Öreg-kő 375 méteres csúcsa a falu mellett emelkedik. Oldalában nyílik a Jankovich-barlang, ahol ősemberi település nyomait tárták fel.

Dömös 1102 lakosú Duna-parti község a 11-es főközlekedési út mentén, Visegrádtól 7 kilométerre, délnyugatra fekszik. Már az őskorban megtelepedtek ezen a kedvező fekvésű helyen az emberek. A bronzkorban elég sokan éltek errefelé, erődített földváruk is volt. A római korban a Duna mentén kiépített erőd- és őrtoronyrendszer része volt. A honfoglalás után a környék az Árpád-házi fejedelmek, majd királyok családi birtoka volt. A XI. században már királyi palota emelkedett itt a Duna mellett. Kálmán király öccse, Álmos herceg 1107-ben prépostságot és káptalant alapított a kastély mellett, amely a török korban pusztult el. A falu a törökök kiűzése után újratelepült. A XIX. század közepén figyeltek fel a környező táj szépségére, s Dömös lassanként kedvelt üdülőhellyé fejlődött.
A római katolikus temploma barokk stílusban 1733-1744 között építette Erdődy László Ádám nyitrai püspök, jórészt az egykori prépostság köveiből. Tornya a homlokzat előtt áll. Belsejének érdekessége a XVIII. századi szószék, amelynek a hangvetőjén Mózes alakja áll.
A Mindenszentek kápolna az 1743-as pestisjárvány emlékére épült. A hullámos oromzatú barokk kápolna félköríves szentélyű, belső tere keresztboltozatos.
A prépostsági romok a község nyugati végében, a domboldalon fekvő temető mellett találhatók. Álmos herceg 1107-ben a régi királyi palotát és a mellette álló templomot alakítatta át a prépostság céljaira, s később megvakítása után ebben a kolostorban élt. Az épületek véglegesen 1543-ban, Esztergom török kézre kerülése után pusztultak el. Az ásatások során feltárták az egész együttest; a maradványok közül a legjelentősebb a XI. századi altemplom, ahol pompás kőfaragványokat találtak.
A Dömösi Galériában állandó helytörténeti kiállítás mellett időszakos képzőművészeti tárlatokat is rendeznek.

Esztergom 29455 lakosú határváros a 11-es és 111-es főközlekedési utak találkozásánál, valamint a 2-es/Esztergom-Budapest/ és 4-es/Esztergom_Komárom/ vasútvonalak mentén, a Dunakanyar kapujában fekszik. A magyar kutatók feltételezik, hogy a város mai nevét is a fejedelem bolgár-török eredetű bőrpáncél-készítőinek Esztrogin nevű településéről kaphatta. A település Magyarország egyik legnagyobb történelmi múlttal rendelkező városa. Fényes királyi személyek, jeles események, gazdag paloták, templomok képét kegyetlen csaták öldöklése, tatár és török hordák garázdálkodása - pusztulás, majd újjáépítés váltakozó képei követik. A város történetében az egész ország történelme sűrűsödik. Az ezeréves magyar történelemnek nincsen olyan évtizede, melynek során fel ne merülne Esztergom városának neve. Hová lett a régi királyi székváros? Hol vannak egykori híres műemlékei? Ezekre a kérdésekre viszontagságos történelmünk adja meg a választ. A középkori Esztergom a mai város alatt, a földben nyugszik, s csupán régészeti feltárásokkal közelíthető meg, a régi Esztergom ugyanis a 150 éves török uralom alatt megsemmisült. Lakóit felkoncolták, rabszíjra fűzték, aki tudott, elmenekült. A török kiűzése utáni új telepesek pedig széthordták a romokat és új várost építettek a régi helyén. A legújabb ásatások eredményeiből tudjuk, hogy a Várhegy és környéke a jégkor végétől (20000 év) folyamatosan lakott hely. Az első, nevéről is ismert nép a Nyugat-Európából származó kelták népe i. e. 350 körül települt meg ezen a tájon. A Várhegyen lévő megerősített központjuk (oppidum) alatt terült el hatalmas kiterjedésű virágzó településük az időszámítás kezdetéig, amikor római légiók hódították meg a vidéket. Ettől kezdve Solva néven Pannonia provincia fontos határmenti települése lett. A római birodalom bukását követő népvándorlás korának itt megtelepedett népeiről hun, germán, majd avar és frank leletek tanúskodnak. A város belterületén a honfoglaló magyarok emlékei is előkerültek. A honfoglalástól kialakuló település nagyobb jelentőségre akkor emelkedik, amikor a 960-as évektől kezdve Géza (a későbbi fejedelem) Esztergomot választja lakóhelyéül. Itt a Várhegyen, a római castrum területén kiépített palotájában születik 969-975 táján fia, Vajk, a későbbi I. (Szent) István király. Ugyancsak Géza építi az első templomot is a Várhegyen, Szent István vértanú tiszteletére. 973-ban fontos történeti esemény kiindulópontja Esztergom. Ez év húsvétján Géza fejedelem követeket küld I. Ottó császár Quedlinburgban tartott nemzetközi béke-értekezletére. Békét ajánl a korábbi hadjáratok helyett és hittérítőket kér. István király a régi fejedelmi lakhely helyett a hegy déli sziklájára új palotát, a hegy közepére pedig nagy bazilikát épít Szent Adalbert tiszteletére a magyar egyház feje, az esztergomi érsek számára. A Várhegy alatt már ekkor jelentős iparos-kereskedő települések alakulnak ki. 1000-ben Istvánt itt koronázták királlyá. István király uralkodásától a XIII. század elejéig itt működik az ország egyetlen pénzverdéje. Ekkor épül ki az esztergomi vár, amely 1241-ig (a tatárjárásig) királyainak székhelye, de nemcsak a magyar állam, hanem az egyház, és egyúttal Esztergom vármegye központja is. Az esztergomi érsek az István király által alapított tíz püspökség feje, aki gyakran fontos állami funkciókat tölt be, és kizárólagos joga a királyok koronázása. A Várhegy alatti fejedelmi, majd királyi szolgálónépek, kézművesek, kereskedők településeiből alakult ki az Árpád-kori Magyarország legjelentősebb városa - az ország gazdasági életének legfontosabb helye. A francia Odo de Deogilo, aki 1147-ben járt itt, a következőket írja: “…a Duna számos ország kincsét és gazdagságát hordja össze a híres Esztergomba.” A város leggazdagabb polgárai a távolsági kereskedelemmel, iparral foglalkozó latinusok - francia, spanyol, belga és olasz eredetű polgárok - alkotják a városi tanács testületét (XIII. századi pecsétjük képéből alakul ki Esztergom címere). Ebben a városban keresik fel az országba érkező vagy átutazó külföldi uralkodók a magyar királyokat: például II. Gézát (1147) III. Konrád császár és III. Bélát Barbarossa Frigyes német császár. A velük utazó tudósítók, történetírók mind kiemelik a város jelentőségét és gazdagságát. Lübecki Arnold, Barbarossa Frigyes történetírója egyenesen a magyarok fővárosának (…”quae Ungarorum est metropolis”…) nevezi Esztergomot. A XIII. század elején az ország politikai és gazdasági életének központja Esztergom. Erről tanúskodik a város első nagy pusztulását írásban megörökítő szemtanú, Rogerius mester nagyváradi kanonok is a tatárjárásról szóló “Siralmas Énekében”: “…minthogy pedig Esztergom Magyarország valamennyi városánál mindnél különb volt - írja -, igen gondolkoznak (a tatárok), hogy a Dunán átkeljenek, s ott üssenek tábort…” ami, miután a Duna befagyott, hamarosan meg is történt. Kegyetlen ostrom során pusztult el Árpád-kori fővárosunk. Bár a következő évekből fennmaradt oklevelek tanúsága szerint a lakosság egy része (akik a várba menekültek) megmaradt, s az újjáépítés, az új lakosok betelepítése is hamarosan megindult, a város mégis elveszítette országos vezető szerepét. IV. Béla a királyi palotát és a várat az érsekeknek adományozza, s székhelyét az ország végleges fővárosába, Budára helyezi át. Jómaga azonban családjával együtt az esztergomi ferenceseknek a tatárjáráskor elpusztított és általa fényesen újjáépített templomába temetkezik 1270-ben. A várat ezután az érsekek építik és szépítik tovább. Övék a vár alatti Víziváros is. A valóban város jellegű és méretű, “királyi város” fallal kerített magja azonban továbbra is királyi fennhatóság alatt marad. A szerzetesrendek egész sora tér vissza vagy telepszik meg az egyházi központban. A polgárság is sokat hallat magáról: évszázados harcot vív régi jogainak fenntartásáért, illetve visszaszerzéséért, valamint az egyháznak a királyi város területén való terjeszkedése ellen. Az Árpád-ház kihalása utáni zűrzavaros időben újabb csapás éri Esztergomot: 1304-ben Vencel cseh király hadai elfoglalják és kirabolják a várat, mely az elkövetkező évtizedben többször is gazdát cserél. Károly Róbert, majd Nagy Lajos király pártfogolja a várost. 1327-ben a királyi városhoz csatolják a legnagyobb és legjelentősebb külvárost, a délkeleten fekvő Kovácsit, a különféle mesteremberek (kovácsok, ötvösök és pénzverők) három templommal is rendelkező városrészét. A XIV-XV. században Esztergom érsekei révén gyakran országos események színtere, s a magyar kultúrának - Buda mellett - egyik legfontosabb fellegvára lesz. Udvarukban, amelynek gazdagsága a budai és visegrádi királyi udvarokéval vetekszik, gyakran fordulnak meg királyi vendégek és Európa-szerte ismert tudósok, művészek: Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás király, Galeotto Marzio, Regiomontanus, a híres csillagász, vagy Ilkus Márton és Georg Peuerbach, Pier Paolo Vergerio és végül Antonio Bonfini, Mátyás király történetírója, aki történeti munkájában különösen Vitéz János, Mátyás király nevelője építkezéseit emeli ki. Vitéz a régi székesegyház mellé emeletes könyvtárat, csillagvizsgálót építtet. Legjelentősebb alkotásáról, híres palotájáról és függőkertjeiről írja Bonfini: “…a várban tágas lovagtermet épített. Ez elé vörös márványból pompás, kiugró tornácot - loggiát - emeltetett kettős erkéllyel. A nagyterem fejéhez a Sibyllák kápolnáját építtette, ahol valamennyi Sibylla képét láthatjuk. A lovagterem falán sorban nemcsak az összes magyar király, de a szkita ősök képei is láthatók… továbbá kettős kertet is létesített, amelyeket oszlopokkal és felettük húzódó folyosóval koronázott. A két kert közé, a szikla mellett kerek tornyot építtetett vörös márványból, s ezt különböző termekkel, fönt kilátó erkélyekkel ékesítette… Szent Adalbert bazilikáját üvegmázas cserepekkel fedette be…” Mátyás király özvegye, Beatrix tíz évig (1490-1500) az esztergomi vár lakója. Jelentős emlékek maradnak a következő lakó, Bakócz Tamás érsek (-†l521) idejéből korunkra: ő építteti - olasz mesterekkel -1507-ben a magyarországi reneszánsz építészet legszebb és a középkori Esztergom egyetlen épségben megmaradt egyházi építményét, a Bakócz- kápolnát, saját sírhelyének. A kápolna oltárát carrarai márványból, a fiesolei Andrea Ferrucci szobrász faragja 1519-ben. A török hódítás, az 1526-os évszám a virágzó középkori Esztergom pusztulásának is kezdetét jelzi. A mohácsi csatában hősi halált hal az érsek is. 1526 és 1543 között, amikor két királya is van Magyarországnak, hat alkalommal ostromolják Esztergomot - hol Ferdinánd, hol Szapolyai János seregei, hol pedig a török. 1530-ban végleg Ferdinánd kezére kerül a vár. A főkáptalant és az érsekséget Nagyszombatba, illetve Pozsonyba költözteti (ennek köszönhető, hogy a kincstár egy része, a levéltár és a könyvtár anyaga megmaradt), és a várba idegen zsoldosokat helyez. 1543-ban Szulejmán szultán hatalmas sereggel és nagyszámú ágyúval kezdi ostromolni az akkori viszonylatban erős várat. Nem egészen kétheti ostrom és a kezdeti hősi ellenállás után az idegen (spanyol, olasz, német) őrség árulással feladja a várat. Ekkor pusztulnak el véglegesen a külvárosok. A megrongálódott épületeket többé nem építik újjá. Anyagukat az erődítmények kijavítására és újak építésére használják fel. Ugyanekkor pusztul el a Szent Adalbert templom keleti fele és a vár több jelentős építménye. Esztergom egy több megyényi területre kiterjedő török szandzsák központja, és a török birodalom észak-nyugati határán fekvő fontos végvár lesz - a felvidéki bányavárosok és Bécs, illetőleg a Buda elleni támadások fő ütközőpontja. A sikertelen, de pusztító erejű 1594. évi ostromban a Víziváros falánál kap halálos sebet és hal hősi halált Balassi Bálint, magyar nyelvű irodalmunk első európai rangú költője, a végvári világ jeles alakja. A legpusztítóbb ostromra 1595-ben kerül sor, amikor sikerül a várat visszafoglalni. Ennek azonban nagy ára van. Ekkor pusztul el a vár és város középkori építményeinek túlnyomó többsége, s a felszabadítókat lakhatatlan, üszkös romok fogadják. 1605-től 1683-ig újra a török az úr a várban, s szerte az egész vidéken. A törökök főleg a várat építik, erősítik, de emellett jelentős új épületeket, dzsámikat, mecseteket, minareteket, kupolás fürdőket is emelnek. Ezeket és a még fennálló korábbi épületeket az 1683. évi, Esztergom felszabadítását eredményező ostrom tarolja le, tizedeli meg - bár néhány török építmény fennáll még a XVIII. század elején is. Utoljára 1685-be ostromolja török sereg Esztergomot, s a következő évben már Buda is felszabadul. Ezekben a harcokban tűnik fel az esztergomi származású Bottyán János, a vár lovasságának parancsnoka, később a Rákóczi- féle szabadságharc legendás tábornoka. Mindazt ami a század végén újjáépült, II. Rákóczi Ferenc 1706. évi, hosszan tartó, de végül sikerrel járó ostromának alkalmával égetik fel és rombolják le. A kipusztított területre nagyarányú telepítéssel új lakosság került: magyar, szlovák és német telepesek érkeznek ide. Ekkor alakul ki a vidék újkori nemzetiségi képe. A környéken elpusztult 65 magyar falu helyén csupán 22, többségében nemzetiségi lakosságú település éled újjá. Az újjáépülő város 1725-ben visszakapja ugyan szabad királyi városi rangját - méretei, jelentősége azonban csak árnyéka a réginek. Megerősödik a kézműipar: 1730 táján már 17 önálló céh működik Esztergomban. Fontos szerepet játszik a kereskedelem, a szőlészet és bortermelés is. A belváros és a Víziváros barokk városképe ekkor alakul ki. Jellemző rá a polgári barokk építészet nyugodt egyszerűsége, mértéktartása. A legszebb épületek a város piacterén (a mai Széchenyi tér) és a környező utcákban emelkednek. 1761-ben az érsekség visszakapja a várat, ahol két év múlva megkezdik a hatalmas, új egyházi központ kiépítésének munkáit: a Várhegy közepét, a Szent Adalbert és Szent István templomok és várfalak jelentős maradványaival együtt elhordják, hogy helyet nyerjenek az új székesegyház számára. Bár a hatalmas építkezés és az érsekség visszatelepedése (1820) jelentős szerepet játszik a város életében, Esztergom fejlődése fokozatosan lelassul, s a Bazilika építésének befejezésével szinte teljesen leáll. A XX. század elejére Esztergom már csak közigazgatási székhely mivolta, illetve kulturális és oktatási intézményei, jelentős épületei révén számít fontosabb helynek. Tovább rontja a város helyzetét, hogy 1920-tól a trianoni békeszerződés értelmében határvárossá válik, és elveszti eredeti vonzáskörének jelentősebb részét. A két Világháború között 1924-töl 1941-ben bekövetkezett haláláig itt tölti nyarait a költő, Babits Mihály. A költő háza az ország irodalmi életének egyik gyújtópontja, s jelenléte Esztergom szellemi életére is nagy hatással van. Az 1930-as évek legfontosabb eseménye az Árpád-kori királyi palota maradványainak feltárása és helyreállítása. Ez ismét Esztergomra tereli a figyelmet. A második Világháború után Esztergom a legjelentősebben károsodott magyar városok egyike. Az újjáépítés azonban lassan eltünteti a háború nyomait, s Esztergomnak idegenforgalmi jelentősége mellett két fő vonása erősödik meg: adottságai révén egyrészt a környék kulturális és művelődési centruma, másrészt az 1960-as évektől kibontakozó helyi ipari fejlődés eredményeként a magyar szerszámgép- és műszeripar fontos bázisa lett.
Aki Esztergomba utazik, már messziről elgyönyörködhet a magyar klasszicizmus legmonumentálisabb épületében, a Bazilikában, amely a kanyargó Duna felett, a Várhegy tetején, hegyek koszorújába zárva uralkodik a tájon.  A város jelképének tekinthető épület Magyarország legnagyobb temploma, mely az első magyar király, István által alapított régi Szent Adalbert-templom romjainak helyén, Künhel Pál, Pach János és Hild Józset tervei szerint, 1822-1869 között épült. Felszentelésére (1856) írta Liszt Ferenc az Esztergomi Misét. A klasszicista stílusban épült monumentális templom belsejében is lenyűgözők a méretek: a kupola 71,5 méteres belső magassága, az óriási boltozatok, Michelangelo Greigoletti hatalmas oltárképe. Oldalt, Szent István vértanú kápolnájában magyar és más nemzetek szentjeinek csillogó ereklyéi, értékes ötvösművek láthatók. A déli oldalon a középkori székesegyház épségben megmaradt mellékkápolnája, a vörös márványból épített Bakócz- kápolna áll.  A Bazilika építői az eredetileg kissé távolabb álló épületet 1600 beszámozott darabra szedték szét, s eredeti formájában beépítették az új templomba. A kincstárban a közép- és újabbkori magyar és európai ötvösművészet remekeit őrzik. A XIIÍ. század óta használt koronázási eskükereszt, művészi sodronyzománcos kelyhek, úrmutatók a magyar ötvösök tudását, Francesco Francia körmeneti keresztje vagy a híres “Mátyás kálvária” felső, zománcos arany figurákkal díszített része és számos más tárgy a nyugat-európai ötvösök keze munkáját dicsérik. Az ötvösművek mellett a kincstár a régi magyar és európai textilművességnek (miseruhák, palástok, oltárterítők, stb.) is gazdag gyűjteménye. A déli oldaltoronyban függő hatalmas harang mély zengésű hangja messze vidékre elhangzik. A nagy kupola tetejéről páratlan panoráma tárul elénk: a tájat észak, kelet és dél felöl a Börzsöny, a Visegrádi-hegység, a Pilis és a Gerecse hegyeinek koszorúja övezi, nyugat felé a Duna völgyében, s a Kisalföld párába merülő síkságán vész el a tekintet. Lent a város kanyargó utcái, tarka tetős házsoraiból kiemelkedő templomtornyai történelmi levegőt árasztanak.
Közvetlen a Bazilika alatt, a hegy peremén régi falak, bástyák, rondellák állnak - az esztergomi vár maradványai.  Az egykori királyi palotának és a várnak részben a török időkben, részben a Bazilika építésekor eltemetett maradványai az 1930-as évekig a föld alatt rejtőztek. 1934-1938 között ásták ki és állították helyre e palota jelentős részleteit s a régészeti feltárások napjainkban is folynak. A román stílusú boltozatok és kapuk alatt, lakószobákon, falakba épített szűk lépcsökön és sikátorokon áthaladva megelevenedik előttünk a múlt. A palotának ez a része III. Béla király (1172-1196) idejében épült. Feleségével, VII. Lajos francia király leányával jöhettek ide azok a francia építőmesterek, akik a királyi várkápolna későromán- koragótikus épületét felépítették a XII. század végén. A kápolnában XII-XIV. századi freskók, az egykori lakótornyok falán a korai magyar reneszánsz legszebb falfestményei láthatók. A palota teraszáról Esztergom városképében gyönyörködhetünk. Alattunk az egykori Érsek-város vagy Víziváros házai, templomai láthatók a Prímási palotával. Szemközt a Szent Tamás-hegy dombja, a hegyek és a Duna között pedig Esztergom belvárosa. A várfalak a Bazilika északi oldalán is fennállnak még. Az északi rondelláról szép kilátás nyílik a Duna-túlparti - szlovákiai - Párkányra, a Garam folyó völgyére, Esztergom északi városrészére: Szentgyörgymezőre, a Duna völgyére és a Vízivárosra.
A Víziváros nevét azért kapta, mert a Kis- és Nagy-Duna partján épült fel. Egykori erődítései, városfalai, középkori bástyái, török rondellái ma is láthatók a dunaparti sétány mellett. A városfal északi végénél, a Nagy-Duna partján érdekes emlék hívja fel magára a figyelmet: egy török feliratos kőtábla, mely Szulejmán szultán 1543. évi győzelmes ostromának emlékét hirdeti… A városfalon belül kanyargó kis utcácskákban török dzsámik és fürdök maradványai rejtőznek. A Víziváros kedves, kanyargós főutcáján, barokk és klasszicista épületek között áll a Prímási palota, Lippert József alkotása (1880-82). (kép26) Ennek emeletén helyezkedik el a Simor János érsek által alapított világhírű Keresztény Múzeum. A múzeum a középkori magyar táblakép-festészetnek és szobrászatnak, az olasz és nyugat-európai festészetnek és iparművészetnek rendkívül gazdag tárháza: itt látható többek között a híres garamszentbenedeki Úrkoporsó fából faragott, színes szobrokkal díszített késő gótikus, kápolnaszerű építménye, Kolozsvári Tamás oltárképe a XV. századból, M. S. mester oltárképei (1506), felvidéki gótikus szárnyasoltárok, XIII-XVII. századi olasz, németalföldi és flamand mesterek művei, XVI-XVIII. századi gobelinek és a páratlan értékű fajansz- és porcelán gyűjtemény. A Vízivárosban található Balassa Bálint Múzeum szép arányú, barokk épülete középkori alapokon épült, s a török kiűzése után jó ideig Esztergom vármegye első székháza volt. A Víziváros főterén álló kéttornyú plébániatemplom, melyét a jezsuiták építettek 1728-38 között és az egytornyú volt ferences templom ugyancsak a barokk építőművészet alkotásai.
A Víziváros déli végén áll a Főszékesegyházi Könyvtár épülete, melyet 1853-ban Hild József tervei szerint emeltek. Magyarország egyik leggazdagabb egyházi könyvtára kb. 250000 kötetet őriz, melyek között jelentős számú kódex és ősnyomtatvány található, például az Énekek Énekének latin nyelvű magyarázata a XII. századból, a Mátyás király adományából származó “Lövöldi Corvina” vagy a Jordánszky- kódex, amely az 1516-l9-ből való magyar bibliafordítást tartalmazza. A hatalmas Bakócz- és Ulászló- graduálék mellett szerényen húzódik meg a Balassa- Biblia, melybe Balassa Bálint születésének és halálának körülményeit jegyezte be nagybátyja, Balassa András.
A közeli Szent Tamás-hegy nevezetessége a barokk kálvária, a hegy tetejét koronázó klasszicista kápolnával, melyet egy Árpád-kori templom romjai felett, az Esztergomért meghalt hősök emlékére emeltek a XIX. század elején. A hegy arról a templomról kapta a nevét, melyet a XII. század végén Bánffy Lukács érsek építtetett az Anglia érsekeként vértanúhalált szenvedett Becket Szent Tamás tiszteletére, aki a párizsi egyetemen egykor tanulótársa volt. A templom s a törökök által a helyére épített palánkvár rég elpusztult. Helyén, a hegytetőn, a Bazilikát építő kőművesek, mesteremberek XIX. század elején épített girbe-gurba utcái, apró házikói az egykori budai Tabánéhoz hasonló hangulatot őriznek.
A hegy alatt a strandfürdő kék víztükre (helyén még az 1800-as években is a melegvizű Hévíz-tó terült el) és a Fürdő Szálló klasszicista épülete látható. Itt szállt meg Kossuth Lajos 1848 őszén, egy toborzó útja alkalmával.  A hegy déli oldalán mediterrán hangulatú, kacskaringós, lépcsős ösvény vezet le a barokk stílusú Szent István-kápolnához.
A város főtere, a műemlékileg védett Széchenyi tér. A barokk, rokokó, copf és klasszicista stílusú épületek közül a teret délről lezáró Városháza egyemeletes barokk épülete hívja fel magára a figyelmet. Eredetileg Vak Bottyán kuruc generális földszintes kúriája volt (1689). Emeletét 1729-ben építették. A ház az 1750-es években leégett. Mai formáját 1770-1773 között, Hartmann Antal helyi építőmester tervei alapján nyerte el. Erről tanúskodik a homlokzatán látható évszámos, vörös márvány kőfaragvány is, amely Esztergom címerét (tornyokkal védett városfalon belül palotaépületet, alatta az Árpádok vágásos pajzsa) ábrázolja. Az épület sarkán Vak Bottyán lovas bronzszobra (Martsa István alkotása) emlékeztet a ház egykori tulajdonosára.
A tér közepén álló Szentháromság-szobor Kiss György alkotása (1900).
A Városháza mellett nyíló Bottyán János utcában díszes fakapuzatú barokk polgárházak sorakoznak. Itt található a ferencesek 1700-1755 között épült temploma is, gazdag barokk berendezéssel.
Az utca túlsó oldalán emelkedő díszes kapuzatú, emeletes barokk palota a gróf Sándor család (az “Ördöglovas” Sándor Móric családjának) esztergomi kúriája volt.
A Kis-Duna felé, az Oratsek Ignác pesti építőmester által épített belvárosi plébániatemplom szép, barokk épülete (1757-1762) és gazdag berendezése, távolabb a kupolás, klasszicista stílusban épült Szent Anna- (Kerek-) templom látható.
A Kossuth Lajos utca 60. számú ház udvarán álló fazsindelyes görögkeleti templomot Esztergom régi szerb telepesei építették 1770 táján.
E szép fekvésű és műemlékekben oly gazdag város, a magyar történelem viharos századainak tanúja ma elsősorban a múlt szépségei iránt fogékony s a művészetet kedvelő turisták látogatásának célpontja. Ám úgy tűnik, visszanyer valamit az ország politikai életében betöltött szerepéből és megújulhatnak régi épületei, gazdag hagyományai is.

Lábatlan 5398 lakosú határnagyközség Komárom-Esztergom megyében, a Duna mentén, a 10-es főközlekedési út és a 4-es/Esztergom- Komárom/ vasútvonal mellett, Nyergesújfalutól 4 kilométerre, nyugatra fekszik. 1950-ben egyesítették Lábatlant Piszke községgel Lábatlan néven. A község életkorának megállapításánál századokról beszélhetünk. Az a táj, amelyhez község is tartozik a honfoglaló magyarság első telephelyei között volt, s évszázadokon át ezen a tájon volt a legfejlettebb, legnyugodtabb élet. Közelben voltak az ország királyi városai (Esztergom, Székesfehérvár, Buda), s bizonyára itt voltak a legrendezettebb viszonyok a magyar középkor első felében. A környező települések is fejlődtek, a XIII. századból már 19 községről van okleveles említés. Valószínű, hogy ezek már korábban, a XII. században általánossá váló földművelés idején alakultak ki ezen az akkor legsűrűbben lakott országrészen. Területileg hozzátartozik Eménkes-tanya, Gyűrűs-puszta. Kakasorr-tanya és Szágodó-tanya. A hagyomány szerint Piszke község neve Duna-Nedecze volt, amelyet később változtattak a jelenlegi névre. Piszke állítólag a tót pieszek-homok szóra vezethető vissza. A nyelvészek feltevése, hogy a Duna aranytartalmú homokjával hozható összefüggésbe. A Lábatlan név eredetét sem lehet hitelesen megállapítani. A nép száján lévő hagyomány úgy tartja, hogy névadója egy Lábatlan György nevű, valóban lábát vesztett vitéz lehetett, aki itt első birtokos, vagy talán községalapító volt. A monda különböző változatban él, de mindegyik megegyezik abban, hogy a nevet “lábatlan emberre” vezeti vissza. Egyik változata szerint György vitéz egy háború alkalmával a királlyal együtt az ellenség fogságába esett, s ott lábuknál fogva összeláncolták őket. Hogy a király a fogságból szabadulhasson, György vitéz levágta a saját lábát. Önfeláldozó tettének eredményeként a király megszabadult, s miután őt is kiváltotta, a község földjét neki ajándékozta. Van olyan változat is. mely szerint egy lábatlan remete élt volna ezen a területen, s a község róla vette volna a nevét. A község keletkezésének időpontját pontosan megállapítani nem lehet, mert a kialakulás az általános fejlődés törvényszerűségeinek megfelelően hosszabb folyamat eredménye volt. Történelme folyamán többször cserélt gazdát. Tulajdonosai közül leginkább említésre méltó a Lábathlan család, melynek virágzása a XV. század közepén, Mátyás király uralkodása alatt következett be. A szerencsétlen várnai csatában a családnak két Gergely nevű tagja is részt vett. Az egyik meghalt a csatában, a másik pedig fogságba került, de megszabadult, és Mátyás királynak egyik leghívebb embere lett. Hogy mennyire megbízott benne a nagy király, az abból is látható, hogy az ő gondjaira bízta, mint világosi várkapitányra fogságba vetett bátyját, Szilágyi Mihályt. A családnak 1558-ban történt kihalása után a község számos birtokosa közül Istvánffy Miklóst történeteiről érdemes emlékezetünkben tartanunk. A hagyomány azt tartja, hogy a XIV. és XV. században római katolikus esperesség volt Lábatlan, az esperes pedig benedekrendi szerzetes volt. A török uralom alatti sorsa ismeretlen a községben, de minden bizonnyal lakott hely volt mindvégig. Református vallásra tért lakói másfél évszázadon át fizették a tizedet a török és a magyar földesuraknak egyaránt. Egymással versenyezve sarcolta őket az esztergomi török bég és a Felvidékre menekült magyar vármegye. A török kiűzetését követő nehéz esztendőket, amely esztendők alatt Magyarország népe - Eszterházy Pál nádor megállapítása szerint - többet szenvedett, mint a török hódoltság másfél évszázada alatt, a község lakossága aránylag szerencsésen vészelte át. Az 1681. évi országgyűlés XXIV. és XXV. törvénycikkei megerősítik a Bécsi béke első cikkelyét, mely a vallásszabadságot az összes kiváltságos rétegnek biztosítja. Hála Lábatlan és Piszke akkori köznemesi földesurainak, a Nagybaráti Huszár családnak és a szintén református vallású Nedeczkyeknek, Lábatlan úgynevezett artikuláris falu lett. Református lakóinak tehát joguk volt templomot, iskolát, paplakot építeniük. Lábatlan ebben az időben Piszkével együtt nem Esztergom, hanem Komárom megyéhez tartozott. Talán ennek a körülménynek is része volt abban, hogy Kollonics, esztergomi érsek alatt, az 1862-ben megindult irgalmatlan protestáns üldözés alatt sem szenvedett különösebb sérelmet a község lakossága. Legalábbis egyetlen lábatlani paraszt sem található a protestáns sérelmeket tárgyaló ágensi iratok között, melyeket a Ráday levéltár őriz. A Rákóczi- féle szabadságharc történetéből tudjuk, hogy Bottyán János kuruc generális, miután Rákóczi megbízta a Dunántúl felszabadításával, 1706. december 15-én Budakesziről indulva a karvai révnél kelt át néhányszáz huszárjával a Dunán. Első dunántúli állomása minden bizonnyal Lábatlan volt, itt indult meg önkéntesekkel való feltöltése a seregnek, amely közel tízezer főre nőtt néhány hónap leforgása alatt. A szabadságharc elbukása után Lábatlanon is csendes, szívós, kitartó munka évtizedei következtek. A község XVIII. századi történetével kapcsolatban azonban a legnagyobb elismeréssel kell megemlékeznünk arról a gondosságról, amelyet a község lakossága a református iskola iránt tanúsított. Az egész falu gondja az, hogy “a szép elmebéli tehetséggel bíró gyermekek” “nagyobb” iskolába kerüljenek, vagyis mai nyelven szólva: tovább tanuljanak. A XIX. századi község három részből állt: Nagy- és Kislábatlanból valamint Biczfurtból. Nagylábatlant urbáriális jobbágyok, Kislábatlant pedig kuriális nemesek lakták. 1852-ig, míg a tagosítás meg nem történt, Piszke Lábatlanhoz tartozott. 1876-ban ezzel együtt Komárom megyéből Esztergom megyéhez csatolták. Temploma ez idő szerint még nem volt. Római katolikus leányegyháza a nyergesújfalui anyaegyházhoz tartozott. A lakosság szőlőműveléssel és márványfejtéssel, mészégetéssel foglalkozott. Az 1848/49-es forradalmi mozgalmakban a község népe is részt vett. A nemesi családok közül Reviczky József és László, honvédszázadosként, a jobbágyok közül Becsei Ferenc honvédtizedesként, Közi Kapu Sámuel és Tímár András honvédekként, valamint Ollé István nemzetőként harcolt a szabadságért. A XIX. század második felében nagyarányú fejlődés indult meg a községben. Kapcsolatban áll ez a kapitalizmus kezdeti időszakában meginduló iparosodással. Az idegenből beszivárgó tőke számára pompás lehetőséget kínált az elmaradott, gyarmati Magyarország. A község határában lévő elsőrendű márga- és mészkőtelepek jó haszonnal kecsegtettek. Már 1868/69-ben alakultak üzemek: egy téglagyár és egy cementgyár. A jó munkalehetőségek nagy erővel vonzzák a környék nincstelenjeit. Külföldi mesteremberek érkeznek, egyre nő a munkásság száma. A Cementgyár 260 k. holdat foglalt el, felvásárolta a mai Bersekbánya területén lévő erdőket, mert az ott talált márga sokkal előnyösebb volt az abban az időben bevezetett portland cement gyártására. A nagyarányú fejlődés következtében a két község lakossága megkétszereződött. 1907-ben alapítja Miskolci és társa az Azbeszt cement-, pala- és papírgyárat. Ez a gyár 1925-ben csak papírgyártásra tért át. Papírvattát, újság- és csomagolópapírt készítettek. Piszke másik nagyüzeme a kőfaragó üzem, amely a Süttőn bányászott követ dolgozza fel burkoló és díszítő kővé. Az I. Világháború pusztításának 50-60 ember áldozata volt a két községben. Az 1920-as, ‘30-as évek idején számtalan munkásember és családja vándorolt ki külföldre az üldözés elől, valamint azért, mert a község nem biztosított megélhetést számukra. 1944-ben Piszkéről és Lábatlanról az összegyűjtött zsidó lakosokat Németországba szállították, közülük csak néhányan tértek vissza. A II. Világháború harcai 1945. március 28-án fejeződtek be a községben. Az üzemeket államosították. Épült egy újabb üzem, a Vasbetongyár, vasúti talpfákat és oszlopgyámokat gyártanak benne. Az ország minden részéről jöttek, majd költöztek a munkát vállaló családok. 1950-ben Piszkét és Lábatlant, Lábatlan néven egyesítették. A gyárakhoz kapcsolódva épültek a lakótelepek.

Mogyorósbánya 886 lakosú község a 4-es/Komárom-Esztergom/ vasútvonal mentén, Nyergesújfalutól 7 kilométerre, délkeletre fekszik. Neve logikusan mogyoróbokros területről ered. Régtől lakott hely, kőeszközöket, földvár maradványait, római kori edényeket is találtak itt. A kis település a XIX. század elején lett „bánya” bár nevében csak a XX. század elején: a megtalált kőszénkészletek mellett agyagot, mészkövet is fejtettek.
Pincesorában hagyományos népi épületek is találhatók, kápolnája 1755 óta áll a helyén.

Nyergesújfalu 7753 lakosú határváros a 10-es főközlekedési út és a 4-es/Komárom- Esztergom/ vasútvonal mentén. Talán éppen a határ, mely hol csupán földrajzi értelemben létező fogalom volt, értve alatta a Duna roppant víztömegét, hol államhatárokat is jelentett. Első emlékeink szerint a limes, a Római Birodalom határa húzódott itt. Ebben az időben katonai tábor állott Nyergesújfalu helyén, melynek Crumerum volt a neve. Először Kézai Simon krónikájában említi, Nyergedszeg néven 1280 körül. A nemzetségek kezéből 1371-ben királyi tulajdonba került, majd 1388-ban Zsigmond az esztergomi érsekségnek ajándékozta koronázási ajándékul. Ettől kezdve 1945-ig az érsekség birtoka volt. 1543 táján a török pusztította el, a felszabadító harcok során pedig újra lakatlanná vált a hódoltság alatt benépesült falu. A Duna fölé magasló Sánchegyen Rákóczi csapatai újjáépítették a római kori erősséget. Ma csak a földdel betemetett alapok láthatók. Itt áll a milleneumi emlékmű, melynek halmáról elénk tárul a környező táj panorámája. Nyergesújfalu történelmének meghatározó eseménysorozata a német telepesek megjelenése, akik a XVII. század végétől több hullámban érkeztek Baden-Württembergből “Neu-Satteldorf-ba”. Olyan időszak is volt a település életében, amikor tisztán német ajkú lakosságot talált itt az utazó, aki a Bécs-Buda postakocsijáraton utazva megpihent a lóváltó-állomás fogadójában, majd a nyergesi parasztok gyorsaságukról híres lovasfogataival 3 óra alatt Budára száguldott. A német telepesek híressé tették a lótenyésztést és a szőlőtermesztést. Lovarda ma is működik a szőlőhegyek felé vezető úton. A hangulatos pincesor kedvelt tartózkodási helye az itt élőknek, sőt külföldiek is vásárolnak présházakat. Első ipari tevékenységként a kőfaragás jelent meg, a süttői márványként ismert, Gerecsében bányászott vörös mészkőre települve. Az első gyár a Hoffmann-féle téglagyár 1862-től működött. A Sátori Cementgyár 50 éven át termelt, 1927-es felszámolásáig. 1903-ban az osztrák Hatschek Lajos létesítette az Eternitgyárat, melyet 1989-ben unokája vásárolt vissza. A jelenleg Zoltek Rt. néven működő Viscosa 1941-ben indította meg termelését. Az iparosság mindig jelentős létszámú volt. 1922-ben alakították meg érdekvédelmi szervezetüket. Mai követőik aktív szerepet vállalnak a város arculatának megőrzésében, a régi épületek jellegzetességeinek megmentésében.
Legjelentősebb műemlék a barokk stílusú, Szent Mihály tiszteletére épült templom. Mária Terézia védnöksége alatt készült el 1770-ben, valószínűleg egy középkori templom maradványain. Magas homlokzati tornya volutás oromfalból emelkedik ki. Egyetlen hajóját dongaboltozat fedi, oldalt 3-3 kápolnája van. Főoltára klasszicista, két mellékoltára és szép faszobrok barokk alkotások, és a XVIII. században készültek.
A sánchegyi falmaradványok a település nyugati végén találhatók. Itt, a barokk kápolna közelében volt a II. századi római tábor. A Rákóczi – szabadságharc idején a tábor köveinek felhasználásával erődítményt emeltek a Sánc-hegyen, s most a római és kuruc maradványok összekeveredve láthatók.

Pilismarót 1949 lakosú dunakanyari határközség a 11-es főközlekedési út mentén, Esztergomtól 13 kilométerre, keletre fekszik. Szláv eredetű személynévből vezethető le a település neve, történelmének talán legfényesebb korszaka a rómaiakhoz kapcsolható, amikor Ad Herculem néven virágzó település, katonai tábor, számos őrtorony állt itt. A középkorban királyi birtok, domboldalaiban jó bor termett.
A református templom eredetileg a pálos rend számára épült 1685-ben. A templomot 1818-ban, a tornyot 1921-ben alakították át.
A római katolikus templom 1820-ban épült.
A Heckenast-kúria 1860-ban épült romantikus stílusban. Építője, Heckenast Gusztáv könyvkiadó és nyomdatulajdonos, az 1848-as forradalomban és a kiegyezés előkészítésében is tevékenyen részt vett. A kúria látogatói a magyar irodalomtörténet nagy alakjai voltak: Arany János, Jókai Mór, Vörösmarty Mihály, Kisfaludy Sándor, Eötvös József, Vajda János, Tompa Mihály, Gyulai Pál.
A Hosszú-hegyen a római limes Castra ad Herculeum romjai láthatóak.

Süttő 2038 lakosú határközség a 10-es főközlekedési út és a 4-es/komárom-Esztergom/ vasútvonal mentén, Nyergesújfalutól 10 kilométerre, nyugatra fekszik. A történeti korokban is többnyire lakott volt, a környék legkomolyabb földvárait itt tárták fel. Az 1700-as évektől többségbe kerülnek a német telepesek. Legnevezetesebb terméke a süttői vörös mészkő, amelyet már a rómaiak is fejtettek itt, később olasz kőfaragók telepedtek ide.
Az ide tartozó Bikolpusztán ugyanígy a volt Revicky-kúria. Védett fája a mintegy 400 éves ún. Rákóczi-hárs, melynek törzskerülete 6 m körül van.
A római katolikus templom 1889-ben, neogótikus stílusban épült. Mellette 1786-ban készített kőkereszt látható.

Tát 5512 lakosú határnagyközség a 10-es és 11-es főközlekedési utak találkozásánál, valamint a 4-es/Komárom-Esztergom/ vasútvonal mentén, Esztergomtól 8 kilométerre, nyugatra fekszik a Gerecse lábánál. Római hadvezérek, középkori királyok lovagoltak erre. Szentföldre vonuló hadak, tatár hordák, török janicsárok, kuruc generálisok és Széchenyiék útja is volt ez. Sajnos a legújabb kor lánctalpas tankjai is masíroztak erre. A természeti-földrajzi adottságoknak köszönhetően e vidéken már az őskorban is élt ember. A község területén kőeszközök, kőbalta, fenőkő kerültek elő. Rézkori edények és cserepek töredékei, a későbronzkori urnasíros kultúrához tartozó edénytöredékek egyaránt a felszínre kerültek. Az ókori, római és Árpád - kori leletek is bővebben mesélnek a település történetéről. Az Aquncumba (Óbudára) vezető út is itt vált ketté határunkban, Esztergom és Dorog irányába. Bár a mindig újabb kutatások korábbi időre teszik Tát nevének első említését - lásd legújabban az 1146. évet, midőn Fulkó hospes a pannonhalmi apátságnak adja táton lévő birtokát - azonban a tátiak a “születési évet” 1181-re teszik. Ekkor adja III. Béla, Árpádházi királyunk “Taath” falut a Szent Jánosról nevezett lovagrendnek, kiknek utódai a johannita és a máltai lovagok. A mai templom helyén álló akkori istentiszteleti hely, már ispotályként is volt jelezve egyes históriákban. A mai utódok is példásan és hathatósan támogatják ősi közös földünket. A veszprémi püspök szeretné megszerezni később a területet a lovagoktól. VIII. Bonifác pápa még bíráskodik is ez ügyben. 1356-ban Miklós érsek körülírja a határokat. Zsigmond király alatt a lovagrend birtokát világi papok kapják meg, majd az esztergomi káptalan lesz a tulajdonos. Bár az 1500-as évektől a falu pusztulóban, az 1570-es török adóösszeírásban mégis 10 házzal szerepel. Tát történetének egyik legdicsőségesebb napja, az utolsó “Esztergom - megyei” ütközet, a híres táti csata a törökökkel 1685-ben volt. Lotharingiai károly herceg és Sajtán Ibrahim százezres serege ütközött itt meg. A fényes keresztény győzelem után, a század végére már 17 jobbágy család élt itt. Az 1710 - 1740 közötti időben - több hullámban - szorgalmas és ügyes német telepesekkel, svábokkal és osztrákokkal növelik a kipusztult lakosságot. 1851-ben 560 főben jelentik a lélekszámot. Az első Világháborúban majd negyvenfős a katonaveszteségünk. 1936-ban 344 házban 1499-en laknak. 165 lóval, 253 szarvasmarhával és 10 szatócsüzlettel büszkélkedhetünk. A dunamentiek sorában minden szempontból előkelő helyen állunk. A második Világháború végén - 1944/45 fordulóján - falunk frontövezet. Rengeteget szenvedünk, a frontokon több mint 60-an elvesznek. Az újjáépítés lendületét a szocializmus torzulásai megtörik. Az 1956-os forradalmat követően pedig a diktatórikus szocializmus lassú enyhülését az eladósodás miatti gazdasági tényleges összeomlás és a politikai látszatösszeomlás zárja le. A XIX-XX. századforduló estéjén és az ezredforduló hajnalán még mindig az örökölt nagy gazdasági és társadalmi válságok - változások közepette, nemzeti megbékéléssel igyekszünk jobbra fordítani országunk sorsát a végre többpártrendszerű demokráciában. Az utolsó 10 évben az utak kivételével kiépült a teljes infrastruktúra.
A német nemzetiségi hagyományápolás mellett a német Buseck várossal és az ausztriai Mollnal partnerkapcsolatot ápolunk.

Annavölgy 999 lakosú község Dorogtól 10 kilométerre, délnyugatra fekszik. 1997. január 1-eje óta önálló község, előtte Sárisáphoz tartozott.

Bajna 2039 lakosú község a Gerecse keleti szélén, Nyergesújfalutól délre, 14 kilométerre fekszik. Bajna nevét 1123-ban említi oklevél. 1626-tól a Sándor család birtoka; a XVIII-XIX. században a család egyik birtokközpontja.
A római katolikus templom a XV. században épült, valószínűleg egy korábbi templom helyén. Később többször átépítették és bővítették, 1891-ben készültek a neogótikus ablakok. Támpillére, s gótikus szentélye nyolcszög három oldalával zárul, homlokzati tornya barokk. A szentélyben megmaradt a sekrestye késő gótikus kapukerete és az 1500 körül készült reneszánsz szentségtartó angyalokkal és Madonna-domborművel díszítve. A templom szentélye mellett álló feszüólet 1778-ban készült. Sándor Antal felesége, Viczay Eszter állítatta. A volutás talapzatán a Sándor-címer, felette a térdeplő Magdolna szobra látható.
A Sándor-kastély a XVIII. században épült. 1834-ben Hild József alakította át gróf Sándor Móric híres „ördöglovas” megbízásából. Az egyemeletes, klasszicistává formált épület ekkor kapta négy korinthoszi oszlopos portikuszát. Belsejének legfőbb értéke a két díszterem: az egyiket pompeji jellegű, klasszicista mennyezetképek díszítik, a másikban görög vázaképeket utánzó freskók találhatóak.

Csolnok 3408 lakosú község Dorogtól 6 kilométerre, délre fekszik.

Dág 994 lakosú község Dorogtól 11 kilométerre, délnyugatra fekszik.

Dorog 12613 lakosú város a 10-es és a 111-es főközlekedési utak találkozásánál fekszik a Pilis és a Gerecse-hegység völgyében, mely az újkőkortól kezdve lakott hely. A helységet érinti a 2-es/Esztergom-Budapest/ vasútvonal is. Itt haladt át az Aquincumot (Óbuda) és a nyugati provinciákat összekötő római hadiút. Az ásatások során római kori padlófűtéses villa, vízvezeték-maradvány, mérföldkő, szarkofág és sok más emlék került elő. A honfoglalást követően a közeli Esztergomban kiépült királyi székhely vonzásában lévő Dorogon éltek a királyné szakácsai. A középkorban a négy égtájat összekötő utak találkoztak itt, s vámszedési jogot gyakorolt az esztergomi káptalan. Nevét, mely Durug, Drug, Durugd stb. alakban fordul elő, először 1181-ben említi oklevél. Dorog a török hódítás idején elpusztult. 1542-1694-ig lakatlan helyként tartják számon. Ezután német telepesek érkeztek ide három hullámban. Hozzájuk csatlakozott később a visszatérő magyar lakosság. A huszadik századi fejlődés pedig idecsalta a cseh, morva vidék és a Hunyad -vármegyei (ma Románia) Petrozsény környékének bányászait, megteremtve ezáltal a település kultúrájának sokszínűségét. Az 1700-as évek elejétől ismét közlekedési csomópont a település. A Buda-Bécs útvonalon megépült postakocsi-állomásán gyakori vendég a nyelvújító Kazinczy Ferenc, a mágnás és politikus Széchenyi István s a jeles főúr, Wesselényi Ferenc. Az 1767-75 között épült barokk római katolikus templom körül egyre szaporodtak a házak, az utcák. A  második Világháború mintegy háromszáz dorogi áldozatára emlékezik a város minden május 9-én. A megbékélés napján innen hirdette meg a „Dorogi nyilatkozat” az áldozatok tiszteletét, a toleranciát győzteseknek és veszteseknek, Európának és a békétlen világnak. De emlékezik ez a város kitelepített, erőszakosan hazátlanná tett lakóira is, akik között nem egy vallotta magáénak szülőföldjét, ám származása és nyelve miatt földönfutóvá kellett lennie. Dorog 1984-ben nyerte el a városi rangot. Az 1990-es években a civil szerveződések tagjai kutatják a múlt értékeit, keresik a jövő esélyeit.
A dorogi bányászatról az első írásos szerződés 1845-ben keletkezett. Ezt az esztergomi káptalan kötötte Wasshúber Ferenccel és Jülke József János bányaigazgatóval. Ettől kezdődően olyan jeles személyiségek munkálkodtak a dorogi szénbányászat fejlesztésén, mint Zsigmondy Vilmos (1811-1888) bányamérnök a harkányi, margitszigeti gyógyvizek s a petrozsényi kőszéntelepek feltárója, Hantken Miksa (1821-1893) geológus, valamint Drasche Henrik (1811-1880) és Schmidt Sándor (1882-1953) bányamérnök, a mind nagyobb hozamú aknák megnyitói s avatott irányítói. A XX. századi századfordulón Dorog vált a szénmedence központjává. A fővárossal vasút köti össze, s megoldódott a szén dunai hajókon történő szállítása is. A XX század első évtizedeiben bányászkolónia, munkásotthon, bányatemplom, erdélyi stílusú protestáns templom, két új iskola, óvoda, korszerű kórház, bányatiszti kaszinó, bányatiszti lakások, községháza, s első világháborús emlékmű, sportpálya készült, jórészt Gáthy Zoltán (1894-1972) építész-mérnök tervei alapján. Ebben az alkotó korszakban munkálkodott itt többek között a későbbi Kossuth-díjas feltaláló Schlattner Jeno (1896-1975) és a bányamérnök Székely Lajos (1895-1977).
A dorogi sportélet az atlétikában, majd az 1950-es évektől a labdarúgásban, az 1960-70-es években a hegymászók világraszóló teljesítményeiben (Pamír- hegység., Andok és a Kaukázus legmagasabb csúcsainak meghódítása), és a birkózósport utánpótlás-nevelésében vált országos hírűvé. Innen indult pályafutása az olimpiai bajnokságot nyert „aranycsapat” két tagjának, Buzánszky Jenonek és Grosics Gyulának. A XIX. század második felének európai hírű tudósa volt a botanikus Grundl Ignác (1813-1878) plébános, a neves borász Gyürky Antal (1817-1879). Itt született és működött az ornitológus és műgyűjtő Hopp Ferenc (1922-1988). Innen indult Drasche Lázár Alfréd (1875-1949) meghatalmazott miniszter, a trianoni békeszerződés aláírója. A Doroghoz közel fekvő Sátorkőpusztán alkotott Német László író. Gazdag tárháza a helyi és a nemzetközi kultúrának Hopp Ferenc hagyatéka, Victor Vasarely adománya, a helytörténész Pick József gyűjteménye, s a Bányász Emlékház. A százéves múltra visszatekintő zenei élet a bányászzenekarral és a zeneiskola világjáró művészeivel büszkélkedhet. Európai rangú művésze Nádor Magdolna operaénekes, Lencsés Lajos oboa-, Eitler Artúr vadászkürt- és Debre Zsuzsanna hegedűművész. Eitler Magda szólóhegedűs Londonban, Eitler István koncertmester Buenos-Airesben, Niesner Ferenc fagottmester, Tarjám Ferenc kürtművész a Magyar Rádiónál, Turczer Ferenc bogos a Magyar Állami Operaháznál, Both Lehel, Japán gyakori vendége pedig a Zeneművészeti Főiskolán szolgálja a magyar zenei életet. Számos dorogi fiatal tanul ma is az ország konzervatóriumaiban. Sokuk tanára volt Bulhardt Vilmos, a Bányász Fúvószenekar karnagya, aki az 1940-es évek végén a Jégszínházzal járta be harsonásként a világot. A város legszínesebb hagyományait a képzőművészeti élet teremtette meg. Itt született az enteriőrfestő Koszkol Jeno (1868–1935), a tragikusan fiatalon meghalt európai tehetségű Rauscher György (1902-1930) festő, a grafikus- festo- üvegablak-tervezo Furlán Ferenc (1935-). Itt talált művészetéhez támogatást, inspiráló környezetet Kucs Béla (1925-1984) és Árvai Ferenc (1933-) szobrász, monumentális freskóihoz és üvegablakaihoz Haranghy Jeno (1894-1951) festő.
Dorog megoldandó feladata a hanyatlásnak indult szénbányászat nyomán megszűnt munkahelyek pótlása, az energia termelő Vértes Erőmű és Hűtőrendszere, vagy a közelmúltban még sikeres Hungaroton hanglemezgyártás megmentése, a környezet védelme. Izmosodik a város vegyipara (Richter Gedeon Rt., Colgate Rt.), egyedülálló az országban veszélyeshulladék- égetőműve. Ismét prosperál a Baumit Mészkő Kft., az ACSI üzem, a Vértes Volán Rt., átalakult és megújult a Novoprint Nyomda, az Aknabau Kft., a Dorogi Tervezoiroda, az Elegant Charme Konfekcióipari Rt. Új kisvállalkozásokat koordináló központja a nagy hagyományokkal rendelkező ipartestület. Munkahelyteremtő új vállalkozás az EGOM-Com Rt, a RELABOR, a Flora’s, az Autótrans, az Austenit és a Dunagáz Kft. Többségük a szolgáltatások színvonalát emeli, de akad már termelő vagy rehabilitációs tevékenységet vállaló társaság is.

Epöl 640 lakosú község Nyergesújfalutól 16 kilométerre, délre fekszik.

Kesztölc 2558 lakosú község Dorogtól 7 kilométerre, keletre fekszik a Pilis hegység lábainál. A község nevét szláv, illetve német eredetűnek tartják. Kostolac kis várat, erődtemplomot, zárdát jelent. Német eredetét Kestenholz /gesztenyefa/ a XII-XV. századra vezetik vissza. Az oklevelkeben sokféleképpen írt falunevet 1907-ig Keszttölcz-nek írták. A falu területén a rézkortól kezdve szinte minden kultúra nyomát megtaláljuk. A honfoglalás előtt kelták és avarok lakták. A rómaiak is alapítottak itt kolóniát, több latin feliratú téglát találtak a község környékén. Okleveles első említése 1075-ben, Az I. Géza király által alapított garamszentbenedeki apátság alapítólevelében történik. 1294-ben III. András oklevele Kesztölcöt már az esztergomi káptalan birtokaként említi. 1439-ben Albert király erősítette meg a káptalant itteni birtokában, melynek ez időben Nyír elnevezésű puszta része is volt. A középkorban a község Pilis megyéhez, 1593-tól pedig Esztergom vármegyéhez tartozott. A török megszállás alatt lakott hely volt, az esztergomi szandzsákhoz tartozott. 1716-tól érkeztek ide szlovák telepesek. Ezen időtől jellemző a településre a kétnyelvűség. A falu lakói előssorban mezőgazdasággal, állattenyésztéssel és erdőműveléssel foglalkoztak. A XIX-XX. századforduló előtt a férfilakosság zöme a dorogi Szénbányáknál dolgozott.
A község temploma feltételezhetően a XI-XII. századtól létezett. A mostani templomot 1800-ban, késő barokk stílusban olasz építészek építették. A Szent Kelemen titulusú templomot 1800. november 16-án szentelték fel. Az mozaik oltárképet a kesztölci születésű, Kanadában élő festőművész, Nyilas Tibor készítette. A plébánia előtt 1790-ben készült kőkereszt található.
A község falumúzeuma 1964-ben alakult, épülete 1757-ben épült. A múzeum célja megőrizni nemzeti múltunk értékeit. A kiállított anyag átfogó képet nyújt az ezeréves helység történetéről.
Az 1800-as évek elején faragták a népies barokk stílus jegyeit viselő Szent Orbán-szobrot.
A közeli Klastrompusztán XIV. századi kolostor romjai tekinthetők meg. Valamikor itt, 1250-1304 között a magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok központja volt. A Szent Kereszt Monostort Boldog Özséb alapította. A monostor épületegyüttese 1526-ban semmisült meg, mivel a törökök az összes pilisi monostorral együtt ezt is felégették.

Leányvár 1674 lakosú község a 10-es főközlekedési út és a 2-es/Esztergom-Budapest/ vasútvonal mentén, Dorogtól 6 kilométerre, délkeletre fekszik. A település határában állt egykori apácakolostorral hozzák összefüggésbe a nevét. Laktak erre rómaiak és avarok, amire egykori földvár maradványai emlékeztetnek. A török pusztítások után új helyen népesül be a XVIII. században, németekkel. A helyi földrajzi nevek így ma is kétnyelvűek.
Klasszicista katolikus temploma műemlék jellegű.

Máriahalom 712 lakosú község Pilisvörösvártól 17 kilométerre, északnyugatra fekszik. A bronzkortól lakták, római és középkori leleteket is feltártak itt a régészek. A lakosság összetételét máig meghatározza a németek XVIII. századi letelepítése. Egy innen származó nagy szőlőprés ma a Tatai Német Nemzetiségi Múzeumban látható.
Késő barokk katolikus temploma műemlék jellegű, népi pincesora különösen érdekes.

Nagysáp 1516 lakosú község Nyergesújfalutól délre, 12 kilométerre fekszik. Nevének eredete vitatott, a helyi szájhagyomány szerint „nagy sápot” szedtek a zsellérektől. Őskori és római leletei, a Gedáshegyen feltárt Árpád-kori földvár- és templomromjai a hely lakottságát bizonyítják. 1181-ben Sapy néven említi egy oklevél: a török korban elpusztult, de aztán újra benépesült.

Piliscsév 2314 lakosú község a 2-es/Esztergom-Budapest/ vasútvonal mentén, Pilisvörösvártól 13 kilométerre, északnyugatra fekszik. Cheunak említik 1262-ben, de ezt megelőzően is lakott hely: a rómaiak számára fontos terület, amit régészeti leletek, őrtoronymaradványok bizonyítanak. A környék jellegzetes foglalkozása volt a mészégetés, amihez a Pilis hegyei kínálták a nyersanyagot. A szlovák lakosságot 1699-1711 között telepítette a török időkben elnéptelenedett faluba az esztergomi káptalan.
Jelentős emléke a népies barokk stílusú műemlék jellegű templom és a művészi kidolgozású keresztkorpuszok.

Sárisáp 2921 lakosú község Dorogtól 20 kilométerre, délnyugatra fekszik.

Tokod 4348 lakosú nagyközség a 10-es főközlekedési út és a 4-es/Komárom- Esztergom/ vasútvonal mentén, Dorogtól 4 kilométerre, nyugatra fekszik. A hagyomány szerint a falu Tokod nevű vitézről kapta nevét. Már az őskortól lakott település. Ezt bizonyítják a régészeti leletek is. Bronzkori földvára a Kis-Gete melletti Leshegyen található. Említésre méltó az I. században létesült és a IV. században fénykorát élő római település és erődítmény a római hadiút mentén. A Gardellaca nevű település 130 x 90 m nagyságú, 1 m széles alapfalakkal, egyoldali kéttornyos bejárattal és több körbástyával körülvett erődítményének alapjai feltárva ma is láthatók.  A középkori falu a maival azonos területen volt. Első okleveles említése 1181-ből való. Az Árpád-kortól az esztergomi-szentkirályi kereszteseké. A XV. században az esztergomi keresztesek is szereznek itt birtokot. Az 1543-as török támadás során elpusztul,
és lakhatatlanná válik a település. A Pilis megyéhez tartozó Tokodot 1595-ben az esztergomi érsek szerezte meg, s templomot is épített. A török felszabadító harcok során szintén elpusztult. A XVIII. század elején Tokodon az esztergomi szemináriumnak is voltak birtokai. Az 1784-88-as összeírásban a szeminárium a tulajdonosa a községnek, ahol 706 fő 120 házban és 151 lakásban élt. A hegyek karéjával ölelt síkságon 940 hold szántón, 168 kaszás réten, 781 kapás szőlőben gazdálkodtak. Jó minőségű gabonát s kukoricát termeltek, amelyet vermekben tároltak. Malmaihoz a távolabbi vidékekről is eljártak őrölni.
Állattartói a távolabbi városokba is eljutottak a vásárokra. Az ipari tevékenység közül a mészkőfejtés és a kőszénbányászat volt a legfontosabb. A község gazdasági és társadalmi életét utóbb meghatározó szénbányászat 1812-ben indult. Erre a szénvagyonra alapozta az 1880-as években Kurczweil az üveggyárát. A XX. század elejére a megélénkülő iparosítás hatására már 3084 lakosa volt, házainak száma 367 volt. Az I. Világháborúban a község lakói közül 42-en áldozták életüket. A továbbfejlődő ipar hatására a két Világháború között a községben és a bányatelepeken a lakosok száma közel kétezer fővel gyarapodott. Az 1930-as években a lakosság többsége a bánya és ipartelepek környékén élt: Tokodaltárón, Tokod-Üveggyárban, Ebszőnybányán, Ótokodbányán, Újtokodon, Öregakna kolónián. A kézműves kisiparosok száma is jelentős volt. Az 55 iparos között találunk borbélyt, bognárt, bádogost, cipészt, csizmadiát, szabót, kőművest, kovácsot, hentest és mészárost, fodrászt, órást és 10 vendéglőst. Gazdasági szervezetei közül említésre méltó a Hitelszövetkezet. Rendkívül élénk volt a társadalmi és kulturális élet, több mint 20 egyesület jött létre a két Világháború között, ami a területi széttagoltság következménye volt, mivel az ipartelepek egymástól és a községtől is távolabb helyezkedtek el. Különösen Tokodaltárón és Üveggyárban volt magas az egyesületek száma. Az oktatást is hasonló tagoltság jellemezte. A községben 6 tanerős felekezeti iskola működött, a bányatelepen 6 tanerős bányaiskola, az üveggyárban állami kezelésben 3 tantermes, 3 tanerős iskola volt. Népkönyvtára 1927-től működött, a másikat tíz évvel később a Tokod-Üveggyári Állami Iskolában létesítették. A községben 1923-tól 2 tanerős Iparostanonciskola is működött. A II. Világháború harcai 1945. március 25-én fejeződtek be Tokod területén. Az ipari üzemeket a szocialista iparosítással tovább fejlesztették. A bányában és az Üveggyárban, ahol 1966-tól opál és ólomüveget is gyártottak, egyre több dolgozó talált megélhetést. A gazdaságban dolgozókat az 1959-ben megalakult Aranykalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezet és melléküzemágai foglalkoztatták. Az utóbbi években a bányák visszafejlesztésével a község lakói más munkalehetőséget találtak. Közigazgatásilag 1984-88 között Esztergom vonzáskörzetéhez tartozott. Jelenleg Tokod és Tokod-Üveggyár tartozik össze, Tokodaltáró 1992. december 1-jével önállósult.

Tokodaltáró 3073 lakosú község 1992. december 1-je óta önálló, előtte Tokod nagyközséghez tartozott.

Úny 650 lakosú község Pilisvörösvártól 15 kilométerre, északnyugatra fekszik.

Keresett irányítószám: 2500

293 találat.
1    ESZTERGOM; 48-AS TÉR
2    ESZTERGOM; ÁCHIM ANDRÁS UTCA
3    ESZTERGOM; ADY ENDRE UTCA
4    ESZTERGOM; AKÁCOS UTCA
5    ESZTERGOM; ÁKOSPALOTAI ÚT
6    ESZTERGOM; ALIG UTCA
7    ESZTERGOM; ALMAVIRÁG UTCA
8    ESZTERGOM; ÁLMOS UTCA
9    ESZTERGOM; ANDRÁSSY UTCA
10    ESZTERGOM; ANGYAL UTCA
11    ESZTERGOM; ARADI VÉRTANÚK TERE
12    ESZTERGOM; ARANY JÁNOS UTCA
13    ESZTERGOM; ARANYHEGY VÍZTORONY EGYÉB
14    ESZTERGOM; ARANYHEGYI ÚT
15    ESZTERGOM; ÁRNYAS UTCA
16    ESZTERGOM; ÁROK UTCA
17    ESZTERGOM; ÁRPÁD UTCA
18    ESZTERGOM; ÁRVAHEGYI ÚT
19    ESZTERGOM; ATTILA UTCA
20    ESZTERGOM; AULICH LAJOS UTCA
21    ESZTERGOM; BABITS MIHÁLY ÚT
22    ESZTERGOM; BAJCSY-ZSILINSZKY ÚT
23    ESZTERGOM; BAJNOK UTCA
24    ESZTERGOM; BAJOR ÁGOSTON UTCA
25    ESZTERGOM; BAJÓTI SIMON UTCA
26    ESZTERGOM; BALASSA BÁLINT UTCA
27    ESZTERGOM; BÁNOMI DŰLŐ
28    ESZTERGOM; BÁNOMI ÚT
29    ESZTERGOM; BÁNOMI LAKÓTELEP
30    ESZTERGOM; BARÁTKÚT DŰLŐ
31    ESZTERGOM; BARKÓCZI UTCA
32    ESZTERGOM; BAROSS GÁBOR ÚT
33    ESZTERGOM; BARTIKUT DŰLŐ
34    ESZTERGOM; BARTÓK BÉLA UTCA
35    ESZTERGOM; BASA UTCA
36    ESZTERGOM; BÁTHORY SULCZ BÓDOG UTCA
37    ESZTERGOM; BATTHYÁNY LAJOS UTCA
38    ESZTERGOM; BECKET TAMÁS UTCA
39    ESZTERGOM; BÉKE TÉR
40    ESZTERGOM; BEM TÉR
41    ESZTERGOM; BERCSÉNYI UTCA
42    ESZTERGOM; BERÉNYI ZSIGMOND UTCA
43    ESZTERGOM; BESZE JÁNOS UTCA
44    ESZTERGOM; BÍRÓRÉTI ÚT
45    ESZTERGOM; BOCSKOROS KUT
46    ESZTERGOM; BOCSKOROSKÚTI ÚT
47    ESZTERGOM; BORZHEGY DŰLŐ
48    ESZTERGOM; BOTTYÁN JÁNOS UTCA
49    ESZTERGOM; BÚBÁNAT VÖLGY
50    ESZTERGOM; BUDAI NAGY ANTAL UTCA
51    ESZTERGOM; BUDAPESTI UTCA
52    ESZTERGOM; CIGÁNYKÚT DŰLŐ
53    ESZTERGOM; CZUCZOR GERGELY UTCA
54    ESZTERGOM; CSAPÁS DŰLŐ
55    ESZTERGOM; CSAPÁSI DŰLŐ
56    ESZTERGOM; CSATAI SZABÓ JÁNOS UTCA
57    ESZTERGOM; CSENDES UTCA
58    ESZTERGOM; CSENKEI ÚT
59    ESZTERGOM; CSENKEI HÍD DŰLŐ
60    ESZTERGOM; CSERESZNYÉS ÚT
61    ESZTERGOM; CSILLAG TÉR
62    ESZTERGOM; CSÓKÁSKŐ ÚT
63    ESZTERGOM; DANKHEGY DŰLŐ
64    ESZTERGOM; DEÁK FERENC UTCA
65    ESZTERGOM; DÉDAI UTCA
66    ESZTERGOM; DESSEWFFY ARISZTID UTCA
67    ESZTERGOM; DIÓSVÖLGY DŰLŐ
68    ESZTERGOM; DOBOGÓKŐI ÚT
69    ESZTERGOM; DOBOZI MIHÁLY UTCA
70    ESZTERGOM; DOROGI ÚT
71    ESZTERGOM; DÓZSA GYÖRGY TÉR
72    ESZTERGOM; DÖBÖNKUT DŰLŐ
73    ESZTERGOM; DUNA DŰLŐ
74    ESZTERGOM; DUNA UTCA
75    ESZTERGOM; DUNAKÖZ UTCA
76    ESZTERGOM; ELŐHEGY DŰLŐ
77    ESZTERGOM; ELŐHEGY KÖZ
78    ESZTERGOM; EÖTVÖS JÓZSEF UTCA
79    ESZTERGOM; ERZSÉBET PARK
80    ESZTERGOM; ERZSÉBET KIRÁLYNÉ UTCA
81    ESZTERGOM; ESZE TAMÁS UTCA
82    ESZTERGOM; ESZPERANTÓ UTCA
83    ESZTERGOM; FÁRIKÚTI ÚT
84    ESZTERGOM; FECSKE UTCA
85    ESZTERGOM; FELSŐ-KENDERES DŰLŐ
86    ESZTERGOM; FENYVES ÚT
87    ESZTERGOM; FERENCZY BÉNI UTCA
88    ESZTERGOM; FORRÁS ÚT
89    ESZTERGOM; FŐAPÁT UTCA
90    ESZTERGOM; FÖLDMŰVES UTCA
91    ESZTERGOM; FŰZFA UTCA
92    ESZTERGOM; GALAGONYÁS ÚT
93    ESZTERGOM; GALAMB UTCA
94    ESZTERGOM; GARAM UTCA
95    ESZTERGOM; GÁT KÖZ
96    ESZTERGOM; GÉPGYÁR UTCA
97    ESZTERGOM; GESZTENYE FASOR
98    ESZTERGOM; GESZTENYÉS UTCA
99    ESZTERGOM; GŐZHAJÓ UTCA
100    ESZTERGOM; GYURGYALAG UTCA
101    ESZTERGOM; HAJNAL UTCA
102    ESZTERGOM; HALASTÓ ÚT
103    ESZTERGOM; HEGYALJA UTCA
104    ESZTERGOM; HEGY-TETŐ UTCA
105    ESZTERGOM; HELEMBA UTCA
106    ESZTERGOM; HELISCHER JÓZSEF ÚT
107    ESZTERGOM; HILD JÓZSEF UTCA
108    ESZTERGOM; HOLOPKÚT DŰLŐ
109    ESZTERGOM; HOMOK DŰLŐ
110    ESZTERGOM; HONVÉD UTCA
111    ESZTERGOM; HONVÉDTEMETŐ UTCA
112    ESZTERGOM; HORVÁTH GÉZA SOR
113    ESZTERGOM; HŐSÖK TERE
114    ESZTERGOM; HUNYADI JÁNOS UTCA
115    ESZTERGOM; HUNYADI JÁNOS P UTCA
116    ESZTERGOM; IFJÚSÁG ÚTJA
117    ESZTERGOM; IMAHÁZ UTCA
118    ESZTERGOM; IPOLYI ARNOLD UTCA
119    ESZTERGOM; IRÁNYI DÁNIEL UTCA
120    ESZTERGOM; IRINYI JÁNOS UTCA
121    ESZTERGOM; ISKOLA UTCA
122    ESZTERGOM; IV BÉLA KIRÁLY UTCA
123    ESZTERGOM; JÁNOSKUTI ÚT
124    ESZTERGOM; JÓKAI MÓR UTCA
125    ESZTERGOM; JÓPÁSZTOR UTCA
126    ESZTERGOM; JÓZSEF ATTILA TÉR
127    ESZTERGOM; JULIÁNUS BARÁT UTCA
128    ESZTERGOM; KAÁN ÚT
129    ESZTERGOM; KÁLMÁN-FORRÁS KÖZ
130    ESZTERGOM; KÁLVÁRIA ÚT
131    ESZTERGOM; KÁPOLNA UTCA
132    ESZTERGOM; KAPUKÖZ KÖZ
133    ESZTERGOM; KÁROLYI MIHÁLY UTCA
134    ESZTERGOM; KATERI-DŰLŐ
135    ESZTERGOM; KATONA ISTVÁN UTCA
136    ESZTERGOM; KENDERESI ÚT
137    ESZTERGOM; KEREKTÓ DŰLŐ
138    ESZTERGOM; KETTŐSPINCE SOR
139    ESZTERGOM; KETTŐSPINCE DŰLŐ
140    ESZTERGOM; KINCSES UTCA
141    ESZTERGOM; KIRÁLYSZIVE UTCA
142    ESZTERGOM; KIS DUNA SÉTÁNY
143    ESZTERGOM; KIS-ISPITAHEGY DŰLŐ
144    ESZTERGOM; KISKURIA DŰLŐ
145    ESZTERGOM; KISS ERNŐ UTCA
146    ESZTERGOM; KISS JÁNOS ATB. ÚT
147    ESZTERGOM; KISTÓI UTCA
148    ESZTERGOM; KLAPKA TÉR
149    ESZTERGOM; KNÉZICH KÁROLY UTCA
150    ESZTERGOM; KOLLÉGIUM KÖZ
151    ESZTERGOM; KOPÁCSY JÓZSEF UTCA
152    ESZTERGOM; KOSSUTH LAJOS UTCA
153    ESZTERGOM; KOSSUTH LAJOS P UTCA
154    ESZTERGOM; KOVÁCSI UTCA
155    ESZTERGOM; KŐALJA DŰLŐ
156    ESZTERGOM; KÖKÉNYES UTCA
157    ESZTERGOM; KÖLCSEY FERENC UTCA
158    ESZTERGOM; KÖNYÖK UTCA
159    ESZTERGOM; KŐRÖSSY LÁSZLÓ UTCA
160    ESZTERGOM; KÖRTÉLYES UTCA
161    ESZTERGOM; LACHNER GYÖRGY UTCA
162    ESZTERGOM; LAKATOS JUDIT UTCA
163    ESZTERGOM; LAPOSI DŰLŐ
164    ESZTERGOM; LÁTÓHEGYI ÚT
165    ESZTERGOM; LÁZÁR VILMOS UTCA
166    ESZTERGOM; LEININGEN KÁROLY UTCA
167    ESZTERGOM; LEJTŐS UTCA
168    ESZTERGOM; LÉPCSŐ UTCA
169    ESZTERGOM; LIPPERT JÓZSEF UTCA
170    ESZTERGOM; LISZT FERENC UTCA
171    ESZTERGOM; LŐRINC UTCA
172    ESZTERGOM; MADÁCH IMRE ÚT
173    ESZTERGOM; MAGYAR UTCA
174    ESZTERGOM; MAGYARY LÁSZLÓ UTCA
175    ESZTERGOM; MAJER ISTVÁN ÚT
176    ESZTERGOM; MAJOR JÓZSEF ÚT
177    ESZTERGOM; MALOM UTCA
178    ESZTERGOM; MALONYAI UTCA
179    ESZTERGOM; MÁRTIROK ÚTJA
180    ESZTERGOM; MARTSA ALAJOS UTCA
181    ESZTERGOM; MATHYÁSZ JÁNOS UTCA
182    ESZTERGOM; MÁTYÁS KIRÁLY UTCA
183    ESZTERGOM; MATYASOVSZKY UTCA
184    ESZTERGOM; MÁV ÁLLOMÁS
185    ESZTERGOM; MEGGYFÁS ÚT
186    ESZTERGOM; MÉLY ÚT
187    ESZTERGOM; MESZINA UTCA
188    ESZTERGOM; MEXIKÓ DŰLŐ
189    ESZTERGOM; MIKSZÁTH KÁLMÁN UTCA
190    ESZTERGOM; MINDSZENTY HERCEGPR. TÉR
191    ESZTERGOM; MOHÁCSY MÁTYÁS KÖZ
192    ESZTERGOM; MOLNÁR SOR
193    ESZTERGOM; MONTEVERDI UTCA
194    ESZTERGOM; MÓRICZ ZSIGMOND UTCA
195    ESZTERGOM; MUSKÁTLI UTCA
196    ESZTERGOM; NAGY DUNA SÉTÁNY
197    ESZTERGOM; NAGY SÁNDOR UTCA
198    ESZTERGOM; NAP UTCA
199    ESZTERGOM; NEFELEJCS UTCA
200    ESZTERGOM; NÉPKERT UTCA
201    ESZTERGOM; NYÁRFAKÖZ UTCA
202    ESZTERGOM; OLTÓSY PÁL UTCA
203    ESZTERGOM; ÖNTÖDE UTCA
204    ESZTERGOM; ÖREG-KÚRIA DŰLŐ
205    ESZTERGOM; ŐRTORONY UTCA
206    ESZTERGOM; PALKOVICS KÁROLY UTCA
207    ESZTERGOM; PAPNEVELDE UTCA
208    ESZTERGOM; PARCELLA ÚT
209    ESZTERGOM; PÁZMÁNY PÉTER UTCA
210    ESZTERGOM; PERC UTCA
211    ESZTERGOM; PETŐFI SÁNDOR UTCA
212    ESZTERGOM; PETŐFI SÁNDOR P UTCA
213    ESZTERGOM; PILISMARÓTI ÚT
214    ESZTERGOM; POÓR ANTAL TÉR
215    ESZTERGOM; PÖLTENBERG ERNŐ UTCA
216    ESZTERGOM; RÁKÓCZI TÉR
217    ESZTERGOM; REGIOMONTANUS UTCA
218    ESZTERGOM; RÉNYI REZSŐ UTCA
219    ESZTERGOM; RÉTKERT ÚT
220    ESZTERGOM; RÉVÉSZ BÉLA UTCA
221    ESZTERGOM; REZEDA UTCA
222    ESZTERGOM; RIMAY JÁNOS UTCA
223    ESZTERGOM; RÓMAI ÚT
224    ESZTERGOM; ROZÁLIA UTCA
225    ESZTERGOM; ROZETTI LÁZÁR DIÁK UTCA
226    ESZTERGOM; RUDINAI MOLNÁR UTCA
227    ESZTERGOM; RUDNAY SÁNDOR TÉR
228    ESZTERGOM; SÁGVÁRI TELEP
229    ESZTERGOM; SÁNC UTCA
230    ESZTERGOM; SCHLEIFFER MÁTYÁS UTCA
231    ESZTERGOM; SCHWEIDEL JÓZSEF UTCA
232    ESZTERGOM; SEMMELWEIS UTCA
233    ESZTERGOM; SIMOR JÁNOS UTCA
234    ESZTERGOM; SISSAY KÖZ KÖZ
235    ESZTERGOM; SISZLER ÚT
236    ESZTERGOM; SUGÁRÚT ÚT
237    ESZTERGOM; SZAMÁRHEGY DŰLŐ
238    ESZTERGOM; SZAMÁRHEGYI ÚT
239    ESZTERGOM; SZARVASKŐI ÚT
240    ESZTERGOM; SZÉCHENYI TÉR
241    ESZTERGOM; SZÉCHY DÉNES UTCA
242    ESZTERGOM; SZEGFŰ UTCA
243    ESZTERGOM; SZENT GYÖRGY UTCA
244    ESZTERGOM; SZENT ISTVÁN TÉR
245    ESZTERGOM; SZENT ISTVÁN TERE
246    ESZTERGOM; SZENTKIRÁLY DŰLŐ
247    ESZTERGOM; SZENTKIRÁLY UTCA
248    ESZTERGOM; SZENTPÁL UTCA
249    ESZTERGOM; SZENTTAMÁS UTCA
250    ESZTERGOM; SZÉRÜSKERT UTCA
251    ESZTERGOM; SZŐLŐHEGY UTCA
252    ESZTERGOM; SZT. JÁNOSKÚT DŰLŐ
253    ESZTERGOM; TALLÉR UTCA
254    ESZTERGOM; TANÁCS KÖZ
255    ESZTERGOM; TÁNCSICS MIHÁLY UTCA
256    ESZTERGOM; TARTSAY VILMOS UTCA
257    ESZTERGOM; TAS UTCA
258    ESZTERGOM; TÁTI ÚT
259    ESZTERGOM; TÉGLAHÁZ UTCA
260    ESZTERGOM; TELEGDY CSANÁD UTCA
261    ESZTERGOM; TEMETŐ ÚT
262    ESZTERGOM; TERÉZIA UTCA
263    ESZTERGOM; TOMPA MIHÁLY UTCA
264    ESZTERGOM; TÖLGYESI ÚT
265    ESZTERGOM; TÖLTÉS UTCA
266    ESZTERGOM; TÖLTÉSEK KÖZÖTTI DŰLŐ
267    ESZTERGOM; TÖRÖK IGNÁC UTCA
268    ESZTERGOM; ÚJ UTCA
269    ESZTERGOM; ÚJFÖLDEK DŰLŐ
270    ESZTERGOM; VADRÓZSA UTCA
271    ESZTERGOM; VÁGÁNY KÖZ
272    ESZTERGOM; VÁR UTCA
273    ESZTERGOM; VÁR KÖZ
274    ESZTERGOM; VÁRFOK UTCA
275    ESZTERGOM; VASAS UTCA
276    ESZTERGOM; VASKAPU DŰLŐ
277    ESZTERGOM; VASKAPUI ÚT
278    ESZTERGOM; VASVÁRI PÁL UTCA
279    ESZTERGOM; VÉCSEY KÁROLY UTCA
280    ESZTERGOM; VERSEGHY PÁL UTCA
281    ESZTERGOM; VILÁGOSHEGY DŰLŐ
282    ESZTERGOM; VIRÁGOS UTCA
283    ESZTERGOM; VISEGRÁDI ÚT
284    ESZTERGOM; VITÉZ JÁNOS UTCA
285    ESZTERGOM; VÍZTORONY ÚT
286    ESZTERGOM; VÖLGY ÚT
287    ESZTERGOM; VÖRÖSKŐI ÚT
288    ESZTERGOM; VÖRÖSMARTY UTCA
289    ESZTERGOM; ZAMÁRD ÚT
290    ESZTERGOM; ZSÁK UTCA
291    ESZTERGOM; ZSELLÉRTAG DŰLŐ
292    ESZTERGOM; ZSILIP ÚT
293    ESZTERGOM; ZSOLT NÁNDOR UTCA

Keresett irányítószám: 2509

59 találat.
1    ESZTERGOM; 13-AS ŐRHÁZ
2    ESZTERGOM; ÁLLAMI GAZDASÁG
3    ESZTERGOM; BÁNYAI KORNÉL UTCA
4    ESZTERGOM; BAROMFI TELEP
5    ESZTERGOM; BLAHA LUJZA UTCA
6    ESZTERGOM; BOCSKAI SOR
7    ESZTERGOM; CSONKA UTCA
8    ESZTERGOM; DAMJANICH UTCA
9    ESZTERGOM; DEJCZŐ UTCA
10    ESZTERGOM; DOBÓ ISTVÁN UTCA
11    ESZTERGOM; EPERJESI ÚT
12    ESZTERGOM; ERKEL FERENC UTCA
13    ESZTERGOM; ESZTERGOMI REPÜLŐTÉR TÉR
14    ESZTERGOM; FÉJA GÉZA UTCA
15    ESZTERGOM; GÁBOR ÁRON UTCA
16    ESZTERGOM; GÁRDONYI GÉZA UTCA
17    ESZTERGOM; GYEP UTCA
18    ESZTERGOM; HATÁR ÚT
19    ESZTERGOM; HEGY UTCA
20    ESZTERGOM; HOMOK UTCA
21    ESZTERGOM; HŐTÁV UTCA
22    ESZTERGOM; HUSIPARI GAZDASÁG
23    ESZTERGOM; JÓSIKA MIKLÓS UTCA
24    ESZTERGOM; KASSAI ÚT
25    ESZTERGOM; KENYÉRMEZŐ MAJOR
26    ESZTERGOM; KENYÉRMEZŐ UTCA
27    ESZTERGOM; KERTÉSZET MAJOR
28    ESZTERGOM; KESZTÖLCI ÚT
29    ESZTERGOM; KINIZSI PÁL UTCA
30    ESZTERGOM; KOLOZSVÁRI ÚT
31    ESZTERGOM; KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR UTCA
32    ESZTERGOM; LŐTÉR UTCA
33    ESZTERGOM; MAJOR
34    ESZTERGOM; MÁV LAKÁSOK
35    ESZTERGOM; MÉHESVÖLGY UTCA
36    ESZTERGOM; MIKES KELEMEN UTCA
37    ESZTERGOM; NIXBRÓD DŰLŐ
38    ESZTERGOM; NYITRAI ÚT
39    ESZTERGOM; PALINCSÁR TANYA
40    ESZTERGOM; PÁRKÁNYI ÚT
41    ESZTERGOM; PF. POSTAFIOK
42    ESZTERGOM; POZSONYI ÚT
43    ESZTERGOM; RETEK UTCA
44    ESZTERGOM; SÁTORKŐ ÚT
45    ESZTERGOM; SÁTORKŐ PUSZTA
46    ESZTERGOM; SPORT UTCA
47    ESZTERGOM; TÁBOR UTCA
48    ESZTERGOM; TECHNIKUM KÖZ
49    ESZTERGOM; TEMESVÁRI ÚT
50    ESZTERGOM; TÓPART UTCA
51    ESZTERGOM; TSZ. TERÜLET TANYA
52    ESZTERGOM; ŰRRAKÉTA UTCA
53    ESZTERGOM; VASÚT SOR
54    ESZTERGOM; VASÚT ŐRHÁZ
55    ESZTERGOM; VASÚTÁLLOMÁS
56    ESZTERGOM; VÍZIMALOM UTCA
57    ESZTERGOM; VÍZTÁROLÓ UTCA
58    ESZTERGOM; WESSELÉNYI MIKLÓS UTCA
59    ESZTERGOM; ZSIDÓDI HÍD

1. Duna és a Duna menti táj és települések kapcsolatának átértékelése: a gazdaság új pályájához területi feltétel szabályozása, a Duna menti térség ökológiai jelentőségének növelése
A Duna és a Duna menti táj ásvány- és alapanyag kincseinek kiaknázása, a nehézipar megtelepedése súlyos sebeket ejtett a folyó menti tájon. A gazdasági szerkezet átalakulásával és a nehézipar leépülésével megnyílt a lehetőség a Duna menti táj ökológiai jelentőségének növelésére, a tájsebek rehabilitációjára, ezáltal a Duna turisztikai és nemzetközi közlekedési jelentőségének fokozására. A megyei településrendezési terv célja, hogy elősegítse a Duna menti táj és a települések kapcsolatában a vízparti - dombvidéki tájkarakter megőrzését. A folyó ökológiai szerepe és turisztikai hasznosítása megköveteli a települési területek növekedésének ésszerű korlátozását, a Duna és a Gerecse - Pilis erdős területei között még meglévő szerves táji kapcsolatok megtartását, megerősítését. A korábbi egyoldalú ipari jelleg oldása, a megye gazdaságán belül a turizmus és a tercier-quaterner szektor szélesítése az itt élők hosszú távú érdeke.

2. Városi agglomerációs illetve logisztikai tengelyek által érintett térségek: terület pazarló, természetes környezetet károsító területfejlesztések kanalizálása, a szénbányászat és nehézipar által sújtott térségek tájrehabilitációja
Komárom-Esztergom megye gazdaságát jelenleg a multinacionális iparvállalatok gyárai dominálják. A zöldmezős ipari parkok mellett jelentős számban vannak jelen a barnamezős területek, amelyek súlyosabb környezeti konfliktust jelentenek. A felhagyott szénbányászat és koncentrált nehézipar által rontott térségek tájrehabilitációja kiemelt hangsúlyt kap a tervben. A megye városcsoportjait, városias térségeit egyfelől a felhagyott, másfelől az új ipari területek jellemzik. Tatabánya, Oroszlány, Dorog lakóhelyi értékét jelentősen csökkenti a városkörnyék jelenlegi állapota, melyben felhagyott iparterületek, zöldövezeti lakóterületek, illetve rekreációs turisztikai használatok keverednek. A megfelelően koordinált területfejlesztés feladata a barnamezős beruházások preferálása a további környezeti értékvesztés elkerülése, illetve a települési környezet minőségének javítása érdekében. A főváros, illetve kisebb mértékben a Győr felől begyűrűző agglomerációs nyomás, valamint a megye városaiban megindult szuburbanizációs törekvések területigényével szemben a terv a hagyományos táj- és településszerkezetbe illeszkedő fejlődést kívánja támogatni. Társadalmi érdek, hogy a fejlesztési gócpontokban a lakó-, a kereskedelmi-szolgáltató, az ipari-logisztikai funkciók jól elkülönüljenek, ezért a terv célja a területpazarló fejlesztések határok közé szorítása, a még meglévő táji értékek megóvása.

3. A megye környezetminőségét meghatározó térségek védelme és fenntartása: Pilis-Gerecse-Vértes összefüggő erdőterületei, Gerecse és Pilis közötti, valamint Észak-Bakonyi dombvidéki területek; Által ér vízgyűjtő területe
A rendezési terv erőteljesen hangsúlyozza a változatos tájhasználatú térségekben a települések és a táj harmonikus egységének megerősítését, a történelmi tájkarakter védelmét. A Gerecse és Pilis közötti dombvidéki terület, valamint a Pilis-Gerecse-Vértes összefüggő erdőterületeinek jelentős része természetvédelmi oltalmat élvez. A főváros, illetve a megye urbanizációs csomópontjainak közelsége a természetjáró, rekreációs és falusi turizmus számára teszik ideálissá a térséget. Az Észak-Bakonyi térség hasonló adottságokkal rendelkezik, mint a Gerecse-Pilisi dombvidék, a megye környezetminősége szempontjából meghatározó az erdőterületek védelme. Az Által ér vízgyűjtő területén olyan területhasználatra tesz javaslatot a terv, amely biztosítja a Tatai Öreg tó vízminőségének javítását és fenntartását. A természetvédelmi és természet-közeli területek meghatározó szerepet játszanak a megye túlságosan homogén jellegű gazdasági szerkezetének átstrukturálásában, emellett a táj és a környezet rendezettsége, jó minősége az idegenforgalmi ágazat fejlesztésének záloga. A kulturális örökség és a termál kincs kiaknázása sem lehet maradéktalan a tágabb környezet kellő vonzereje hiányában.

4. Jó termőhelyi adottságú mezőgazdasági térség, a Kisalföld területhasználata
A megye kiemelt érdeke a tradicionális mezőgazdálkodás megtartása, a történelmi tájhasználat prioritásának biztosítása. Cél az árutermelő gazdálkodás szempontjából kedvező nagyüzemi birtokstruktúra fenntartása. A terv a terület belterjes mezőgazdasági térségbe sorolása mellett újak építése helyett nagy hangsúlyt helyez a meglévő majorok, puszták fejlesztési lehetőségeire. A terület tájképi szempontból meglehetősen sivár, de a patakvölgyek védelmével az egyhangúság megtörhető.

A fejlesztési igények sorában kiemelt helyet kap a közlekedés, hiszen az infrastruktúra más elemei vonatkozásában a megye adottságai jónak mondhatók.

Közúti közlekedés fejlesztése

· A gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése

A közúthálózat gerincét a történelmi fejlődés során kialakult Budapest - Pozsony - Bécs tengely, mai megjelenésében a IV. sz. Helsinki folyosó részeként kialakított M1 autópálya alkotja. A terv további három gyorsforgalmi út számára biztosít területet:

1. A 10. sz. gyorsforgalmi utat és az M6-ot összekötő gyorsforgalmi szakasz két változata, amely egyben az V/c Helsinki folyosó - M6 autópálya: interregionális szerepkörű (NUTS-1) út nyomvonala is.
A 2001-ben újjáépített Mária Valéria híd - kialakítása és városszerkezeti elhelyezkedése miatt - nem alkalmas nemzetközi tranzitforgalom átvezetésére, ez a feladat az Esztergom nyugati határában építendő 10. sz. gyorsforgalmi út új hídjára vár. A Budapest-Esztergom gyorsforgalmi út nélkülözhetetlen eleme az Észak-Budai agglomerációs térségnek is. A közlekedési folyosó megépítése azonban nem csak a fővárosi kapcsolatok miatt sürgető feladat. Nem kis mértékben az új hídkapcsolatra támaszkodva a régió tengelyében (Komárom - Esztergom - Pest megye határvidékén) már régóta formálódik egy olyan „Dunától-Dunáig” (Esztergomtól a 6-os útig) húzódó úthálózati fejlesztés gondolata, mely egyszerre szolgálna belföldi és nemzetközi érdekeket. Az új főút az M6-os autópályából kiágazva, az M7-tel, M1-gyel csomópontot alkotva, az eurorégió súlyvonalában haladva, Dorog térségében csatlakozna a tervezett 10. sz. gyorsforgalmi úthoz, illetve annak közvetítésével az esztergomi második Duna-hídhoz. Maga az útpálya - fizikai megjelenésében - a szlovák oldali magasabb rendű kapcsolat továbbvezetésével transzkontinentális gyorsforgalmi útként valósulna meg Érd - Zsámbék - Esztergom - Párkány (Štúrovo) - Körmöcbánya (Kremnica) - Túrócszentmárton (Martin) útvonalon. Ez a fejlesztés megteremtené a lehetőségét egy új, de az európai folyosók rendszerébe illeszkedő észak-déli interregionális útvonal kialakításának (Baltikum - Varsó - Zsolna - Budapest - Szarajevó - Plocse).

2. 10. sz. gyorsforgalmi út: M0 Budapest - Dorog - Esztergom, Új Duna-híd - (Szlovákia)
Az út megépültével a 10. sz. főút - a nemzetközi főhálózati tranzitforgalmi funkcióktól nagyobbrészt mentesülve - elsősorban a pilisi agglomerációs térség és a főváros színvonalas kapcsolatát biztosítja. A 10-es gyorsforgalmi út és az M6-os autópálya csatlakozására a terv két nyomvonal-alternatívát tartalmaz, melyek közül a Leányvártól északra kialakított változat a legkedvezőbb.

3. M81 gyorsforgalmi út: M7 Székesfehérvár térsége - Mór - Kisbér - Komárom - Új Duna-híd - (Szlovákia)
A gazdasági életben egyre fontosabb helyet elfoglaló, folyamatosan bővülő ipari parkkal rendelkező Székesfehérvár és a Komárom-Esztergom megye közötti közvetlen közúti összeköttetés fejlesztésére a területrendezési terv két nyomvonal-alternatívát tartalmaz. Az M81 út vonalvezetési változatai közül az országos hálózati stratégia szempontjából a komáromi nyomvonal (Székesfehérvár - Kisbér - Komárom) változat a kedvezőbb a regionális érdekek tekintetében, különösen, ha a határkapcsolatokat egy, a Komárom nyugati szektorában létesítendő új Duna-híd is segíti. A térség szlovák oldalán a határ menti érdekek regionális közlekedési rendszerbe való bekapcsolódását a Nyitra - Érsekújvár - Komárom, illetve a Garamszentbenedek - Zseliz - Párkány főutak fejlesztése szolgálhatja.

· A főúthálózat fejlesztése

A megyeszékhelyek közötti kapcsolatok közül szinte az országban egyedüliként hiányzik Tatabánya és Székesfehérvár főúti összekötése (Tatabánya - Környe - Mór - Székesfehérvár).
A megye észak-déli közlekedési hálózata hiányos, fejlesztést igényel a Komárom - Tata - Tatabánya - Oroszlány - Mór kapcsolat, amely funkcionálisan nem egyezik meg az M81-M13-mal.
Új 88. sz. főúti kapcsolat kialakítása a megye meglévő mellékútjai felhasználásával, melyek korszerűsítésével fejlesztendő a Kisbér - Tatabánya - Tát - (Esztergom) kapcsolat. Ez utóbbi a megye belső kohéziójának erősítése mellett, az elmaradt Bakonyalja területfejlesztése tekintetében is kiemelt szerepet tölthet be.
A rendezési terv emellett az országos főúthálózaton két nagy híd kialakítását célozza meg: Komáromi nyugati, új Duna-híd létrehozását a vasúti híddal közös nyomvonalon (M81), valamint Esztergom nyugati térségében (10. sz. gyorsforgalmi út) az új Duna-hidat.

· Az országos főút- és mellékút-hálózati elemek javasolt korrekciója:

• Települési elkerülő utak kiépítése:
  1. sz. főút: Vértesszőlős, Tata, Almásfüzítő, Komárom déli elkerülése, Tatabánya Újváros-autópálya csomópont kiépítése
  10.sz. főút: Tokod, Tát, Nyergesújfalu térségében
  11.sz. főút: Dömös, Pilismarót térségében
  81.sz. főút: Kisbér térségében
  8119 jelű út: Tata-Környe összekötő út korszerűsítése, Környe elkerülése
• A 81. sz. főút teljes megyei szakaszának és a 10. sz. főút Tát - 1. sz. főút közötti szakaszának 11,5 t tengelyterhelésre történő megerősítése
• Tatabánya déli tehermentesítő út kiépítése, 8119-8135 sz. összekötő új út építése kapcsolódva az önkormányzat által tervezett Tatabánya déli elkerülőhöz

· A megyei összekötő úthálózat fejlesztése

A megyei önkormányzat kezdeményezi, hogy az összekötő úthálózat fejlesztése során az alábbi fejlesztési elképzelések a különböző pályázatokon előnyt élvezzenek, mivel a helyi úthálózat fejlesztésénél, illetve a hálózat javasolt kiegészítésénél a rendezési terv készítése és elfogadása során az alábbi legfontosabb célkitűzéseket fogalmazta meg:

• a megyeszékhely jobb megközelítési lehetősége,
• kistérségi viszonylatokban a központi település és a vonzáskörzeti települések között az eljutási idők csökkentése,
• a zsáktelepülések (Várgesztes, Dunaszentmiklós, Piliscsév, Mogyorósbánya, Kesztölc, Hánta) esetében a „zsák” jelleg megszüntetése,
• a megyehatár menti települések közlekedési helyzetének javítása, különös tekintettel a Bakony térségére,
• Várgesztes - Vértessomló 8119. jelű összekötő útra kikötése,
• Bakonyszentkirály - Réde 8217. jelű összekötő út kiépítése.

Vasúti fejlesztési igények

Nagysebességű vasútvonal: A IV. számú Helsinki közlekedési folyosó új nyomvonalon valósul meg. A megyét érintő szakaszának nyomvonalvezetése elvi koncepcionális vonalként került át az Országos Területrendezési Tervből. Az egyeztetések alapján további változatok vizsgálata indokolt, mert a nyomvonal hosszú szakaszon természetvédelmi érdekeket sért és helyenként igen közel halad települések belterületéhez.
Budapest - Hegyeshalom nemzetközi törzshálózati fővonal korszerűsítése: Komárom térségében a terv a szükséges területet biztosítja. Ez részben a már jóváhagyott településrendezési tervek szerkezeti tervei alapján történt.
Oroszlány - Móri vasútvonal kiépítése: Oroszlány és Tatabánya déli irányú vasúti kinyitása a regionális áru- és személyforgalomban hozhat jelentős előnyt, valamint lehetővé teszi az oroszlányi és a tatabányai kistérség kapcsolódását a Székesfehérvár - Mór innovációs övezethez.
Tatabánya és Székesfehérvár között jelenleg csak Budapesten keresztül, vagy komáromi átszállással biztosított a vasúti kapcsolat, amely a gazdaságfejlesztési igények és a régióépítés európai követelményei szempontjából egyaránt elfogadhatatlan.
Az esztergomi és a tatabányai vonal korszerűsítése a főváros elővárosi gyorsvasúti fejlesztéseként.
Esztergom-Kertváros - Tokod - Almásfüzítő fővonal korszerűsítése és az átszállás nélküli kapcsolat biztosítása Esztergom és Tatabánya, illetve Komárom felé a Duna menti térség dinamizálása, munkaerő-piaci helyzetének javítása, a városok közép- és felsőfokú képzési intézményeinek elérhetősége, a Duna menti rekreáció, a vízi-turizmus fejlesztése, továbbá a 10-es sz. főút Duna menti szakaszának tehermentesítése érdekében.

Vízi közlekedés

A Duna az európai vízi út rendszernek meghatározó része, a Duna - Majna - Rajna vízi út a VII. számú Transz-Európai Közlekedési Folyosó részét képezi. Dunai kikötők a megyében Komáromnál és Esztergomban vannak. Komáromnál a vízoldal optimális, ezért fejleszteni kell a hajózásban betöltött szerepét. A jelenlegi állapot módosításával, a teherkikötő nyugatabbra helyezésével egy új nagy személyhajó-kikötő alakítható ki, mely 110 m hosszú hajók fogadására is alkalmassá válna.
Esztergomot hetente 54 szálloda- és több kirándulóhajó érinti. A fejlesztési elképzelések szerint európai színvonalú nemzetközi hajókikötő épül a Prímás-sziget csúcsán, a volt kompkikötő helyén. A sziget kis-dunai oldalán, a Bottyán híd és a sziget csúcsa között kultúrált megjelenésű kishajó-kikötő épül.
Esztergom és Párkány jobb kapcsolata érdekében a szénrakodó és a párkányi papírgyár között egy teherkomp kerül kialakításra, mivel a Mária-Valéria hídon a két belváros védelme érdekében 3,5 tonnás súlykorlátozás van életben. Esztergom és Párkány térségéből a szomszéd országban Komárom és Parassapuszta irányában indulnak a szállítmányok, melyek így 100 km-es kerülőt kényszerülnek megtenni. A teherkomp létesítése jelentős vonzerőt gyakorolhatna a nemzetközi áruszállításban érdekelt cégekre, illetve emellett indikátor szerepet tölthetne be egy új, teherforgalomra is alkalmas híd építésére.

Légi közlekedés

A megyén belül jelenleg két helyen, Kecskéden és Esztergomban található füves, polgári repülőtér. Ezek nagyobb arányú „vegyes hasznosítása” mind az idegenforgalmi, mind a gazdasági célok megvalósításához fontos segítséget nyújthatnak. A regionális és az országos fejlesztési tervek Esztergomnál kisebb forgalmú, kereskedelmi repülőtérrel számolnak, ami elsősorban utasforgalom bonyolítására alkalmas. A jelenlegi kifutópálya füves, egy szilárd burkolatú légikikötő létesítése számottevő színvonal emelkedést okozna. A tervek szerinti 1,2 km hosszú új beton kifutópálya jelentősebb méretű utas-, illetve teherszállító gépek fogadására is alkalmassá teheti a repülőteret. Kecskéden a jelenlegi kiépítettség megfelel az igényeknek.

Kerékpáros közlekedés

A forgalombiztonsági helyzet javítása, a kerékpáros közlekedés részarányának növelése, a hazai és nemzetközi kerékpáros turizmus fejlesztése és az egészséges életmódra való ösztönzés érdekében szükséges a helyi és az országos hálózat kialakítása, melynek 1,8 százaléka található Komárom-Esztergom megyében. Az országos hálózat szempontjából a legfontosabb útvonalak, melyek fejlesztése rövidtávon indokolt:

• Duna menti kerékpárút megyére eső szakasza: (Szlovákia) - Rajka - Mosonmagyaróvár - Győr - Komárom - (Szlovákia) - Esztergom - Szentendre - Budapest - Horvátország - Szerbia és Montenegró,
• Bicske - Budapest megyére eső szakasza: Almásfüzitő - Tatabánya,
• Győr - Bábolna - Tata - Tatabánya - Velencei tó - Budapest vonal a Váli medencén át az Alföldre,
• Komárom - Kisbér - Balaton
• Vértes kerékpárút: (Szlovákia) - Komárom - Tata - Gyermely - Zsámbék - Budapest
• Által-ér völgyi kerékpárút

A területrendezési szabályzat, az irányelvek és ajánlások valamint az intézkedési javaslatok hatása a gazdasági tevékenységekre

· Mezőgazdaság

· Ipar - logisztika

· Közlekedés - infrastruktúra (idegenforgalom)

Egyes városok sajátos fejlesztési igényei

A két Komárom új fejlődési pályájának területigényeit (új vasúti nyomvonal, új híd és fejlesztési területek) a város szerkezeti tervének megfelelően biztosítja a terv. Az integrálódó Komáromok kedvezően hatnak a háttér-területekre és így Bábolna is kedvező lehetőségeket kaphat a tervezett fejlesztésekhez. Almásfüzitő logisztikai és megújuló rozsdaterületi fejlesztéseit a szükséges települési területek kijelölése garantálja. Kisbér számára a gyorsforgalmi úti kapcsolat megvalósulása adhat dinamizáló erőt, hiszen a szükséges és elégséges gazdasági területek kijelölése már megtörtént. Nyergesújfalu és térsége számára a rozsdaövezetek megújulása mellett a terv kijelöli a felmerült újabb gazdasági fejlesztési területeket. A Duna-menti térség (Dorog-Almásfűzitő közötti települések) számára a 10-es út forgalmának elvezetését biztosító elkerülő út nyomvonalát több helyen elépítették. Újabb nyomvonal kijelölése esetén is fennállhat az elépítés veszélye, mivel erre a fejlesztésre csak középtávon túl van reális lehetőség. Dorog-Esztergom térsége számára kiemelkedő jelentőségű a 10-es út új kapacitív nyomvonalának kiépítése, hiszen a tényleges régiós-nagyvárosi kapcsolatrendszer lényegesen hatékonyabban tud működni, megvalósulni. A térség és a megye határon átnyúló kapcsolatait a tervezett párkányi Duna-híd jelentősen megerősíti. A megye közepén elhelyezkedő Tatabánya - Tata - Oroszlány városhármas településhálózati csomópontként jelenik meg, fejlődésük egymástól nem különíthető el. A megyei területrendezési terv intézkedési javaslata olyan struktúraterv közös elkészítését kezdeményezi, amely összehangolja a három település közlekedési, ipari, környezetvédelmi és kulturális, idegenforgalmi fejlesztéseit. Ezek például a vasúti és közúti kapcsolat megteremtése Székesfehérvárral, az Által-ér és a tatai Öreg-tó vízgyűjtő területének összehangolt tájrehabilitációja, a felhagyott ipari létesítmények, rozsdaterületek újrahasznosítása, az egymást kiegészítő kulturális, idegenforgalmi kínálat kialakítása.

• Az OTrT módosító javaslatának közúthálózata
• Az OTrT módosító javaslatának vasúthálózata
• Az OTrT módosító javaslatának energetikai hálózata